Fiatal büszkeségünk

Ravasz András Zoltán még alig 18 éves, de találmányával akár világhírre is szert tehet. A Kőrösi Csoma Sándor Líceum tizenegyedikes diákja ugyanis olyan szerkezettel nevezett be a 30. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyre, amellyel a vakok, gyengénlátók bármilyen könyvet elolvashatnak Braille-írással. A versenyről végül második díjjal tért haza. A kvantumfizika tanulmányozása mellett a fiatal fiúnak focizni is marad ideje. Találmányáról, munkásságáról, terveiről kérdeztük.

– Pontosan hogy néz ki a szerkezet, hogyan működik, miben segít a vakoknak és a gyengénlátóknak? Mikor lesz teljesen kész?

– A végtermék egy doboz lesz billentyűzetekkel és gombokkal. Ebbe pedig bele lehet helyezni majd a könyveket, amelyet egy lapozó fog forgatni. Egy bizonyos gomb megnyomásával szkenneli az oldalt, és kiírja a billentyűzetre vagy felolvassa a szöveget, ezzel megadva a lehetőséget a látássérültek számára, hogy bármilyen könyvet el tudjanak olvasni. A produktum még nincs teljesen befejezve, egyelőre a karok mechanikai működésével vagyunk elfoglalva. A LED-ekkel való tesztelések sikerültek, tehát az áramkör és a programom működik, a billentyűzet mechanikai része még tesztelés alatt van. Tehát még nagyon sok munka vár vele. A prototípus 1–2 hónap múlva készül el remélhetőleg, de a fejlesztések még időt emésztenek fel.

– Honnan jött az ötlet, hogy ilyen szerkezetet hozz létre?

– Az ötlet teljesen véletlenszerűen pattant ki az agyamból. Az utolsó 3 napban kellett kitalálnom valamit, hogy be tudjak nevezni a magyarországi 30. Országos Ifjúsági Innovációs és Tehetségkutató Versenyre, így nem gondolkodhattam túl sokat, de örülök, hogy ezt a projektet indítottam el.

– Ki volt a segítségedre?

– Az egész találmányt Szabó Levente kovásznai mérnökkel, volt tanárommal hoztuk létre. Vele képes vagyok tökéletes harmóniában dolgozni: figyelünk egymásra, kisegítjük egymást, jó, oldott hangulatban tesszük a dolgunkat, és rengeteget kacagunk. A szintén kovásznai Szabó Gyula is segített néha ötletekkel, alkatrészekkel. Na meg persze a családom. Volt, amikor még a nagymamámat is meg kellett kérnem, segítsen tekercselés közben fogni az orsót, hogy könnyen jöjjön le a 0,7mm-es rézkábel. Édesanyám pedig ragasztott nekem milliméteres alkatrészeket, különben időben nem készülhettem volna el a versenyre. Bajkó Nimród rendelkezésemre bocsátotta a 3D nyomtatóját, mert nem volt sajátom, és Szabó István kovásznai tekercselő mester adott rézkábelt, valamint tanácsokat, amivel el tudtam készíteni a tekercseket. A versenyre való buzdítást pedig Budai István kézdivásárhelyi informatikatanár úrnak köszönhetem, aki egy éve tanít a megyei tehetségsegítő csoportban.

– Mikor kezdtél érdeklődni az elektronika, informatika iránt? Miért? Mi tetszik benne?

– Az informatika több évvel ezelőtt Tasnádi Leventével kezdődött, aki logikatanárom volt az iskolában. Amikor először bejött az osztályunkba, és megkérdezte, hogy ki mit szeretne tanulni, hárman jelentkeztünk, hogy informatika szakkört szeretnénk. Tasnádi Levente sose tanulta a szakmát, de kemény munkával, szabadidejében elsajátította az alapokat, és ezeket átadta nekünk, úgy, hogy beleszeressünk ebbe a gyönyörű tantárgyba. Azóta folyamatosan fejlesztem magam, és mivel jól tudok angolul, az interneten majdnem korlátlan a tudástár. Egy ideje programokat tervezek Szabó Gyula kovásznai elektromérnöknek, aki felfigyelt a tudásomra, és édesanyám kérésére adott nekem feladatokat. Így most már bármilyen programot kell megírni, meg tudom csinálni, hiszen tudom, mit hol kell keresni az interneten. Miután dolgoztam nála egy ideig, fizetségképpen a munkámért adott különböző mikrokontrollereket, tápegységet, mindenféle dolgot, ami kell az elektronika tanulásához. Azóta pont ugyanúgy, mint az informatikát, több ezer órán át tanultam a youtube-ról. Azt tapasztaltam viszont, hiába tud valaki elméletet, hogyha nincs gyakorlata, nem sokat ér. Sokszor éjszakákon keresztül forrasztottam. A versenyen szerzett eredményt ezen tapasztalatok felhalmozásával és a rengeteg családi, ismerősi, baráti segítséggel sikerült elérni.

– Vannak még más találmányaid is?

– Vannak, de nem mondanám azokat találmánynak. Építettem saját magamtól telefonnal irányítható bluetooth-os kocsit, felturbózott légysokkolót, joystickkel vezérelhető adattároló képernyős felületet…

– Mi leszel, ha nagy leszel? Ezen a pályán szeretnél tevékenykedni? Mi a következő projekt?

– Kutató szeretnék lenni egy olyan kreatív csapatban, ahol jó a hangulat. Ezt remélem, megtehetem, ha bejutok a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahová azonnal felvennének a kutatócsoportba, mivel megnyertem a legnagyobb ifjúsági, tudományos verseny második díját.

– Szabadidődben mit csinálsz szívesen? Van más hobbid? Más szakma iránt érdeklődsz még esetleg?

– Szabadidőmben programozni szoktam, áramköröket készítek, faragok, tanulom a japán nyelvet, dolgozom a találmányaimon, barátokkal focizom. Az engem érdeklő témákat kutatom, ilyen például a kvantumfizika, a szupravezetők, feketelyukak, vagy egyszerűen csak filozofálás a világ működéséről.