Mérlegen a kutyamenhely

Bár sokan kételkedtek abban, hogy egy kutyamenhely megoldja a kóbor állatok gondját Kézdivásárhelyen, a valóság rácáfolt a pesszimizmusra. A Forró Béla által vezetett létesítménynek köszönhetően a céhes városban már csak múlt időben lehet beszélni a kóborkutya-kérdésről. Évet értékeltünk a Székely Kutya Klub elnökével.

Szinte minden vonatkozásban atipikus év volt a 2020-as, de Forró Béla szerint a kézdivásárhelyi kutyamenhely működését szinte semmiben sem befolyásolta a járványhelyzet, tették a dolgukat, mint addig.

„Kézdivásárhelyen, Kézdiszentléleken és Bodzafordulón dolgoztunk, szerencsére nekünk megadatott az a lehetőség, hogy tudtunk mozogni, így a 24 órás szolgálatunkat ez nem befolyásolta. Akkor léptünk, amikor szükség volt ránk” – magyarázta Forró Béla, aki szerint azért néhány furcsaságot ők is megtapasztaltak. „Volt pár érdeklődő, aki kutyát akart örökbe fogadni a járvány időszakában, hiszen a törvény lehetővé tette az állatok sétáltatását. Mintegy 15 személy akarta kihasználni ezt a kiskaput, de mi egy kérdéssort teszünk fel a várományosoknak, és azon mind elbuktak. Hála Istennek, jó helyen vannak a kutyák, ezentúl is olyat adunk az embereknek, ami számukra megfelelő. Egy példát említek. Egy illető azt mondta, hogy mindegy, milyen kutyát adunk neki, csak adjunk. Ez nem így működik” – mondta.

A múlt évnek voltak hiányosságai is, hiszen a didaktikai tevékenységek elmaradtak. „Minden évben 400–600 gyerekkel találkoztunk, felhívva figyelmüket az állatok iránti szeretetre, megtekinthették a menhelyet. Erről le kellett mondanunk. Nagyon sajnáltam, mert jó tevékenységnek bizonyult, formálni tudtuk a gyerekek véleményét” – mutatott rá.

A jelenleg 36 kutyát befogadó menhelyen tavaly megmentettek és felneveltek egy gólyát is. Friderika a legborúlátóbb vélemények ellenére annyira megerősödött, hogy elrepülhetett több ezer kilométeres vándorútjára. A menhely működtetői abban reménykednek, hogy a Lemhényből kimentett madár visszatér „pótszüleihez”. Ugyanakkor került a telepre egy dámszarvas is, amely időközben megborjadzott, Bambihoz most már szépen hozzánőtt Lizzyke is. „A kisborjú és anyja megszokta az embereket, nem zavarja a mellettük lévő játékos németjuhász sem, játszópajtásokra akadtak egymásban” – mesélte Forró Béla.

„Ami még mindig nem tetszik, az az állattartáshoz való viszonyulás. Rengeteget próbáljuk magyarázni, hogy a kutyát felelőséggel szabad tartani, de kilenc év sem volt ennek tudatosítására elegendő. El kell mondjam, hogy a kutyaimport továbbra is létezik, de inkább Kézdiszékről kerülnek a városba kutyák. Azzal vesződünk, hogy az ebeket ne engedjék szabadon, ez továbbra is létező jelenség, a helyi rendőrség a partnerünk, közösen küzdünk ez ellen. Tavaly mintegy hatvan kutyát adtunk örökbe, egy se került vissza hozzánk, ezt jó eredménynek értékelem. A kutya nem egy befőttesüveg, amit vissza lehet váltani, és minden embernek a személyiségéhez megfelelő kutyára van szüksége. Ezt előzetesen felmérjük, ennek köszönhető ez a jó eredmény. Az örökbe adandó kutyák kapnak egy minimális alapkiképzést is, például a tömbházakba kerülők eleve szobatiszták” – magyarázta.