Zenélnek, játszanak, tanulnak

Minden öt évben újra kell engedélyeztetni a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központot, ez éppen idén októberben esedékes. Ennek lehetséges következményeiről, a bentlakók mindennapjairól beszélgettünk Kolozsi Noémi Bernadette nevelővel.

A gyermekvédelmi központ 2006-ban 16 gyerekkel indult, másfél éven belül 43 tagot számláltak, jelenleg tizenkilencen használják az otthont.

– Akkor a törvények engedékenyebbek voltak. Ha egy szülő írt egy kérvényt, miszerint nem tud megfelelő körülményeket nyújtani gyermekének, az azonnal fel lett véve. Most már ezt megakadályozzák. Kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy a következő engedélyeztetéskor már csak 16 gyermek maradhat, hiába tudnánk többet fogadni – mondta a nevelőnő.

Az illetékes szervek kicsinek találják a szobát négy gyermek számára, 1-2 személy lakhatna csupán bennük.

– Az én véleményem az, ahhoz képest, hogy ezek a gyermekek milyen körülményekből kerültek ide, lehet, ez a kopott bútor, rozoga ágy, szekrény luxusnak számít. Egyes családoknál nincs fürdőszoba, nincs víz, esetleg alkoholra megy el az összes jövedelem, az mégsem számít, mert az a gyermek családja. Itt meg számolják a köbmétereket, minden szobába televíziót és számítógépet köteleznek tenni – tette hozzá.

A jelenlegi 19 gyerekből négy egyetemen tanul más városokban, ők csak szünidőben látogatnak haza, illetve idén még nincs új jelentkező. Így a vezetők mégis remélik, elfogadják a hatóságok, hogy ebben a számban és formában működhessenek tovább.

– Szerintem nem biztos, hogy jó a gyereknek, ha megmarad a káros környezetben, hiába, hogy a szüleivel lehetne. Sajnos, a tendencia az, hogy a szegényebb sorsban élő családoknál gyakori a veszekedés, verekedés, alkoholizmus, számtalan más probléma – emelte ki annak a hátrányát, ha nem tudnának minden jelentkező gyermeket fogadni.

A gyermekvédelmi központnak egyébként van, amire büszkének lennie. Azon túl, hogy két zenekar, illetve egy kórus is alakult a lakóiból, van négy egyetemista, akik mind-mind sokat küzdöttek, rengeteget tanultak, hogy haladhassanak az életben.

– Az idén öten végeztek az iskolában, közülük egy diák kezd egyetemen ősszel, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán. Van továbbá egy kommandói fiúnk a sepsiszentgyörgyi Sapientia agrármérnöki szakának másodévén, egy harmadéves fiú a vegyészmérnökin, illetve egy kovásznai lány, aki Budapesten a Pázmány Péter Egyetem jogi karán negyedéves. Ő önköltséges helyre jutott csak be, mivel az érettségi és a felvételi egyszerre volt, így minden szabadidejében dolgozik, két munkahelyen is.

Továbbá van egy lány, aki teológia szakon harmadik éve doktorandusz, közben pedig az erdélyi ferenceseknél dolgozik, munkája, hogy feltérképezze az Erdélyben található kolostorok könyv- és iratállományát – sorolta a nevelő, aki hozzátette, szerinte önző munka az övé, hiszen rengeteg mindent kapnak a gyermekektől, legfőképpen szeretetet.

– Azokat a sebeket, amelyeket hordoznak, nem tudjuk enyhíteni. Inkább lennék munkanélküli, csakhogy ők jó helyre tudjanak visszamenni a családjuk körébe – zárta tájékoztatóját Kolozsi.