Betekintés az udvarterek városának titkaiba

Kézdivásárhely történelmének fontosabb állomásaival, jellegzetes városközpontjának létrejöttével, illetve épített örökségének kiemelkedő elemeivel ismerkedhettek meg a céhes város lakói Kis Emese hivatásos idegenvezető minapi előadásán, a Vigadó Művelődési Központban. A Tudástár előadássorozat részeként megtartott bemutató kevésbé ismert részleteket is felvillantott a háromszéki kisváros gazdag történelmi múltjából.

Az előadó bevezetőjében a település földrajzi elhelyezkedését ismertette, felidézve, hogy Kézdivásárhely a Feketeügy lapáján, a Torja-patak mellett fekszik, nyugatról a Bodoki-hegység, Keletről a Háromszéki-havasok határolják. A Kárpát-medence legkeletibb fekvésű magyar többségű városa, a 2021-es népszámlálás adatai szerint 16 243 lakójának több mint 90 százaléka magyarnak vallotta magát.

Római telep helyén középkori város

Egy római telep helyén épült fel, ezt bizonyítja, hogy az Ojtozi-szorost átszelő út építésekor számos e korból származó lelet került elő a föld mélyéről. Az Erdély és Moldva között megépült országút hozta el a településnek a fejlődést, hiszen e kereskedelmi útvonal miatt telepedtek le ide az emberek, és nagyon sok mindent eltanultak az áthaladó kereskedőktől” – húzta alá Kis Emese.

A város első írásos említése 1407-ből, Nádasdi Mihály székely főispán leveléből származik (Torjavására néven), majd 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király városi rangra emeli, ami többek között vásártartási jogot is magában foglalt. Kézdivásárhelyként először János Zsigmond fejedelem említi, 1562. június 28-án kelt levelében, ennek emlékére 2022 óta ez hivatalosan a város napja. A név előtagja arra utal, hogy az itteni székelyek a Maros megyei Szászkézd vidékéről származnak, míg utótagja vásáros rendeltetését tükrözi.

Az udvarterek teszik egyedivé

Kis Emese az udvarteres városszerkezet kialakulásáról elmondta, a szászkézdi székelyek letelepedésekor mindenki egyforma szalagtelket kapott a piactér négy oldalán. A piactér felé üzletet alakítottak ki, az fölé pedig deszkából építettek lakóházat, és mivel, hogy gazdálkodással is foglalkoztak, a hátsó kijáraton is kaput nyitottak, ami a termőföldek felé vezetett. Az egymást követő generációk a szalagtelkeken egymás mögé építették házaikat, így jöttek létre a városközpont egyedi jellegét kölcsönző keskeny utcácskák.

Kezdetben az udvartereket az ott élő család mestersége alapján nevezték el, egészen 1851-ig, amikor az örökösödési törvény eltörlésével sok idegen költözött be a városba, és a neveket számok váltották fel. A keskeny telkek benépesedését követően szükségszerűvé vált egy második gyűrű létrehozása is, így összesen 73 udvartér jött létre, amelyekből 71 máig fennmaradt.

„Több ragadványneve is van Kézdivásárhelynek, de a legjobb, ha az udvarterek városa elnevezést őrizzük meg és adjuk tovább nemzedékről nemzedékre, hiszen nekünk ez az egyedi értékünk. A céhes élet bemutatása más tájegységekre, városokra is jellemző, főleg a szász vidéken. Az udvarterek egyediségét turisztikai szempontból is érdemes kihasználni” – vélekedett az előadó.

A céhek voltak a fejlődés motorjai

Kézdivásárhely fejlődésében kiemelt szerepük volt az iparosok és kereskedők érdekvédelmi szervezeteként létrejött céheknek, így Kis Emese ezek történetét is felvázolta. Elsőként a tímárok társulása jött létre 1572-ben, őket követték sorban a csizmadiák, szűcsök, a fazekasok, a szíjgyártók, a mészárosok, a szabók, a kovácsok, az üstgyártók és a kalaposok. Létezett mézeskalácsos társulás is, ők azonban nem hozhattak létre céhet, mivel nők alkották, akiknek akkoriban nem járt ki ez a jog – emelte ki.

Az időszak emlékeit a Céhtörténeti Múzeum őrzi, amely 1972-ben Incze László történész kezdeményezésére jött létre az egykori városháza épületében. Szintén a múzeumban vannak kiállítva az 1848-49-es forradalom és szabadságharc helyi emléktárgyai, hiszen a városnak azokban az időkben jelentős hadiipara volt, segítőivel közösen itt öntötte ágyúit Gábor Áron, ugyanakkor lőport, gyutacsot és más, a harctéren használt eszközt is gyártottak a településen – hívta fel a figyelmet az idegenvezető.

Az előadás második felében Kis Emese virtuális városnéző túrára hívta a közönséget, régi és jelenkori fotók segítségével bemutatva Kézdivásárhely fontosabb nevezetességeit, jelentősebb épületeit, külön kiemelve azok építészeti sajátosságait és díszítőelemeit, végezetül pedig kitért a város szabadidős- és sportlétesítményeire, illetve nagyobb rendezvényeire is.

Fotó: Pinti Attila, Wegener Pro Sanitate/Facebook