Gyűlnek a tárgyak és a történetek a Kommunizmus múzeumához

Pionírnyakkendő, gyermekjáték, fekete-fehér tévé, régi bútorok, diavetítő, cigarettagyár széfje és még sorolhatnánk – ezernél is több tárgy alkotja azt a gyűjteményt, amelyekből a sepsiszentgyörgyi Kommunizmus múzeumának tárlatai kialakulnak.

A gyűjtemény gyarapításával, leltározásával a városi önkormányzat Váry O. Péter újságírót bízta meg, aki jól ismeri ezt a korszakot. Azonban a cigarettagyár egyik üres épületében raktározott holmik között már a korábbi évtizedekre jellemző tárgyak is szép számmal összegyűltek:

• a mindennapokat átható pártpropaganda eszközei (pannók, zászlók, könyvek), Lenin asztali mellszobra 
• a gyári munka, és elsősorban a cigarettagyárban megélt munkanapokra emlékeztető feliratok (A cigarettagyártó gépek fogyasztása 1o kW. Ne járassuk üresen a gépet!), munkaruhák, a vészkijáratot kijelző lámpa (izzó és bekötés nélkül volt felszerelve a raktárépületre, a látszat kedvéért), képzőművészek által festett gyári plakátok
• az 1960-as, ’70-es, ’80-as évek miliőjét idéző bútorok, kályhák, fűtőtestek (melyek akkoriban nem sokat fűtöttek), kádak, kályhák, dísztárgyak (az elmaradhatatlan üveghal a televízión)
• és még számtalan érdekesség: például a rossz szerszámoknak azzal a figyelmeztetéssel kitett láda, hogy „Ilyen szerszámokkal nem szabad dolgozni!”, vagy a cigarettagyár kulcs nélküli lezárt széfje.

Váry O. Péter körbevezet a földszinti raktárteremben, ahol mindegyik tárgynak megvan a története.

Vannak lekerekített élű préselt lemez bútorok, az egykori sepsiszentgyörgyi bútorgyárban készült intarziabetétes, politúros bútorok, egykori konyhai kredencek és konyhai kellékek is: például a nagy kincsnek számító, eredeti csomagolásban megkapott paradicsom passzírozó, vagy az 1987-ből származó, bontatlan üzleti barackdzsem is.

Vannak a gyűjteményben a kor emblematikus tárgyaiból is: az egykori Pegas biciklikből, Fram hűtőszekrényekből, és olyan adományokkal is bővült a készlet, amelyek még a háborúk előtt készültek és túlélték az államszocializmust is.

A gyűjtemény sok beszélgetés folytán (is) gyarapodik, árulja el a Váry O. Péter, hiszen ha az adományozók behoznak egy-egy dolgot, és megnézik a már bent lévő holmikat, többnyire még eszükbe jut, hogy hányódik valahol, talán egyik ismerősnél valami fontos és érdekes tárgy. Bukaresttől Galacig, Marosvásárhelytől Csíkszeredáig, Brassótól Kolozsvárig rengeteg adományozója van a kommunizmus múzeumának. Van, aki csak szabadulni szeretne a holmiktól, némileg értelmesebb módon, más számára viszont öröm, hogy jó helyen tudhatja a számára is értéket jelentő, emlékeket idéző holmikat.

Ugyanakkor sok szép, ép darab került a raktárba a TEGA köztisztasági vállalat vidéki lomtalanítási akcióiból. A ritkább tárgyakra a régiségekkel kereskedők internetes csoportjaiban lehet lecsapni.

„Tavaly májusban hirdettük meg első adományozási felhívásunkat, akkor sok minden begyűlt és egy idő után láttuk, mi az, amiből több tucat is lesz, és mi az, amiből még a kelleténél kevesebb. Most már bútorunk van elég, de szükségünk van

• korabeli egyenruhákra,
• közösségi eseményekről készült fényképekre (felvonulásokról, ünnepekről, de akár a sorba állásról is),
• kordokumentumokra (elkobzási papírokra, betétkönyvekre),
• hang- és videó-anyagokra,
• járművekre (roller, motor),
• pénzérmékre, bankjegyekre,
• játékokra,
• iskolai, osztálytermi kellékekre,
• és egy pionírkürtre is, mert ahhoz már van egy nagyon szép zászlónk, de nincs mire tenni

– árulja el Váry Péter. Felajánlásaikat a 0740 071 036-os telefonszámon tehetik meg.

Eközben az ipartörténeti műemlékként számon tartott gyár udvarán, a Dohány utcával határos egykori jellegtelen raktárépületen jó ütemben folynak a munkálatok, ugyanis itt lesz a három szinten berendezett, interaktív és rendkívül modern múzeum. A munka télen, a legnagyobb fagyban is folyamatos volt. Az államszocializmus 45 évét bemutató egyedi múzeumra a város 11,3 millió eurós finanszírozást nyert az Országos Helyreállítási Alaptól, a létesítménynek 2026 nyarára kell elkészülnie.

Fotó: Tuchiluș Alex