Mi, székelyek voltunk, vagyunk és leszünk

Sokan mondják, magyar az, akinek fáj Trianon, de ez nem elég a magyarsághoz, nem csak ez határoz meg bennünket. Magyar az, aki szívvel lélekkel annak vallja magát, székely az, aki annak tudja és hiszi magát – szólt a sepsiszentgyörgyi megemlékezőkhöz Biró Erika szörcsei lelkész a nemzeti összetartozás napján. Háromszék megyeszékhelyén immár 32. alkalommal emlékeztek június 4-én a trianoni diktátumra.

Megközelítőleg kétszáz személy gyűlt a főtéri kőszínpad köré kedden, ahol pontban este fél 6-kor kezdetét vette a Sepsiszéki Székely Tanács által szervezett trianoni megemlékezés. A méltóságteljes eseményt idén 32. alkalommal rendezték meg, különleges meghívottja, Biró Erika lelkész szónokolt, továbbá beszédet tartott Vincze Loránt európai parlamenti képviselő, és a helyi magyar politikai pártok képviselői is. Nemzeti énekekkel tisztelgett Kovács Sára, fohászt Péterfi Ágnes unitárius lelkész mondott.

Küzdeni kell a megmaradásért

Az egybegyűltekhez elsőként Vincze Loránt EP-képviselő szólt, megemlékezve a 104 éve megkötött paktumról, a megvívott harcokról és azokról az értékekről, amelyeket mindmáig sikerült megőrizni. Kiemelte továbbá, hogy itt, Romániában a magyarság nem a többség társnemzete, a sorsunk kovácsai továbbra is mi magunk vagyunk, a harc pedig nem ért véget, csak formát váltott.

A későbbiekben Kolcza István az Erdélyi Magyar Szövetség színeiben buzdította összefogásra a sepsiszentgyörgyieket, Erőss Bulcsú a Magyar Polgári Erő képviseletében osztotta meg a trianoni döntéssel kapcsolatos gondolatait.

„Száz év különböző ideológiákba öltöztetett elnyomása sem tudta elsöpörni ezt a maroknyi népet. Itt vagyunk szülőföldünkön most is, többségben. Húsz év királyi diktatúra, négy év levegővétel, közel ötven év kommunista diktatúra és több mint három évtized eredeti demokrácia után is mi határozzuk meg Székelyföld arculatát” – fogalmazott beszédében Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács kommunikációs alelnöke.

Hozzátette, az autonómia intézményes garanciáinak megteremtése húsz év alatt sem sikerült, és bár a szórványsors aligha fenyeget, az önrendelkezésre való törekvést nem szabad feladni, a célt nem lehet szem elől téveszteni, hogy Trianon kétszázadik évfordulóján is Székelyföld székely maradhasson.

Szent kötelességünk változtatni

Biró Erika, szörcsei lelkész és a Háromszéki Népfőiskola elnöke, aki nem mellesleg a Poszkár-tetőn létesült nemzeti emlékhely kezdeményezője is, az esemény meghívott szónokaként lépett a mikrofonhoz.

Beszédében a jelenre fókuszált, hangsúlyozva, hogy a múlt eseményein változtatni nem lehet, kötelessége azonban a székely népnek, hogy megállítsa a nemzet csonkítását. „Gyáva népnek nincs hazája. Beleharapnak szellemi, lelki, anyagi örökségünkbe, belemarnak iskoláinkba, nyelvünkbe, temetőinkbe és most készülnek szétszaggatni Székelyföldet” – szólalt fel a lelkész, ösztönözve hallgatóságát, ne adják fel a mostani nehéz időkben.

Hangsúlyozta, hogy a kivándorlás, lemorzsolódás előtt tétlenül álló székely nép önmagát hagyja vesztére, ahogy azok a vezetők is hátat fordítanak a közösségnek, akik önérdekből állnak élre. „Ez is Trianon. Talán nekünk más kell, talán porrá kell válnunk ahhoz, hogy feltámadhassunk? Csonkítjuk magunkat, amikor nem állunk a sarkunkra” – vélekedett Biró Erika.

Szónoklatát Péterfi Ágnes unitárius lelkész fohásza erősítette meg, a megemlékezés végül a nemzeti összetartozást jelképező magyar és székely himnuszok eléneklésével zárult.

Fotó: Tuchiluș Alex