Segítségre szoruló gyerekek

Ledőlt kerítés, vakolatlan ház, huzatos ajtók és ablakok, hideg és sötét, villany nélküli szoba, a tegnapi ebéd az ajtó előtt, szemét az udvaron. Ilyen körülmények fogadtak bennünket minap, amikor betértünk a felsőcsernátoni Szotyori család portájára, ahol az anyuka egyedül neveli két fiát, Sanyikát és Attilát. Rajtuk kívül még két lánya van – Rebeka már párkapcsolatban él, hamarosan kisbabája lesz, míg Valentina, a másik lánya a nagymamájánál lakik –, de egyik sem tartja anyjával a kapcsolatot.

Szűk utcán haladunk felfelé, egy enyhe emelkedő után romos ház bukkan elő. A mindössze két helyiségből álló, omladozó építmény jelenleg négy személynek ad otthont. Csak nagy jóindulattal nevezhető családi háznak, mégis itt lakik Erika a két fiával és a lánytestvérével. A házban olyan alacsony a hőmérséklet, hogy a téli vastag kabát sem segít a helyzeten. Sok szegény családnál jártam már, de ilyen áldatlan körülményekkel most találkoztam először.

Elmondani, szavakba önteni azt a szegénységet, amelyben élnek, szinte képtelenség. A kétségbeesés már abban megmutatkozik, hogy – nem szégyellve a helyzetüket, amelybe belekényszerülnek – a család meghív otthonába, és ország-világ elé tárja, hogy nélkülöznek, hogy nincsenek meg az alapszükségleteikhez fontos eszközeik sem.

A felsőcsernátoni Szotyori család már túl van ezen a lelki válságon, nem zavarják őket a kérdések, a fényképezőgép. Készségesen válaszolnak, mesélnek. Bevallom, nem hittem volna, hogy a 21. században élnek még ilyen körülmények között emberek. A gyerekekkel nem találkozhattam, mert a nagyobb fiú iskolában volt, míg a kisebb éppen az apukájához ment látogatóba a börtönbe…

A nyomorból nehéz kimászni

A család jelenleg havi kevesebb mint 500 lejből él, ennyit tesz ki a gyermekpénz és a szociális segély. December végén kapnak támogatást tűzifára a helyi önkormányzattól, illetve a Caritas is támogatja őket lehetőségeihez mérten. Nemrég a Vöröskereszttől jártak náluk, tőlük televíziót, ruhaneműt és édességet kaptak.

Az önkormányzat szociális szakembereitől megtudtuk, a nyáron bekerültek a gyermekjogvédelem által létrehozott SERA-programba, kétszer is igyekeztek segíteni a családnak. Első alkalommal padlózatot és kályhát kaptak. Emellett lett volna még bútorzat is, viszont nem tudtak megfelelni az elvárásoknak. A program kikötése ugyanis az, hogy rend legyen a ház körül, a padlót a családnak kellett volna lerakatnia, illetve a bútorokat összeszereltetnie, azonban a magára maradt családanya ezeket nem tudta megoldani, emiatt kikerültek a programból, onnan már nem kapnak több támogatást. „Volt segítség, és lett volna még több, csak a család nem tudta kellőképpen fogadni” – tudtuk meg Csulik Csillától, a községháza szociális kérdésekben illetékes alkalmazottjától.

Munka nélkül, kiszolgáltatva

Erika 36 éves, valamikor nehéz fizikai munkát végzett. Napszámra járt, valamint szinte napi szinten az erdőre járt fáért a férjével, Sándorral, akit azonban 2018-ban börtönbe zártak, mert szexuálisan molesztálta a mostohalányát, Rebekát. Az édesanya epilepsziás, évekkel ezelőtt egy roham közben ráesett a kályhára, akkor sérült meg jobb keze. Így most nem tud dolgozni, ezért a gyerekpénzből és a szociális segélyből élnek, de az majdhogynem semmire nem elég.

A gyerekeknek a Diakónia Alapítvány biztosít meleg ebédet iskola után. „Az erdő alatt lakunk, a tűzifát a hátamon hordom le, hogy legyen, amivel tüzelni, ne fázzanak meg a gyerekek – mondta könnyeivel küszködve az édesanya. – Ha nem lesz segítség, akkor a gyerekeket, sajnos, nem tudom megtartani, mert itthon megfagynak – tette hozzá. Kérdésemre, hogy mit gondol, a gyerekei számára könnyebb lesz-e, ha távol lesznek tőle, csak annyit válaszolt: „Nem lenne baj, ha lenne mindig tüzelőnk, de nincs.” Ott jártunkkor sem volt, miután eljöttünk, az édesanya azután indult ágakért az erdőbe.

Nehéz gyerekkorból a kilátástalan jelenbe

„Amit tudok, mindenfélét megfőzök. A tegnap piláf volt, paszulyleves és pityókaleves, de a gyermekek egyikből sem ettek. Ma puliszka lesz; igaz, nem nagyon szeretik, de más nincs” – sorolta elkeseredetten. Nyáron, illetve hétvégeken többnyire a nagymamájuknál, Erika anyósánál esznek a fiúk. Télen viszont sokat éheznek. „Édesanyámra sosem számíthattam, eldobott magától, nem foglalkozott velem, legtöbbször édesapámmal voltam. Anyám sokat ivott, olyan is volt, hogy hetekig nem járt haza, majd amikor édesapám egy kevés pénzt összegyűjtött, akkor megjelent, s azt is elvitte” – mesélte Erika. Kiderült, négy testvére van, akikkel mai napig jó viszonyt ápol, de a legkisebb fiútestvérét, Árpit egy éve nem látta, mert juhászként dolgozik, és nem jár haza.

Erika tehát sok fájdalmat átélt. Nem elég a nehéz gyerekkor, már ha esetében
egyáltalán használhatjuk ezt a szót, miután férjhez ment, férje bántalmazta, állítása szerint többször is megverte. Aztán a férje a lányát is molesztálta, emiatt került börtönbe, és ezt követően összeveszett anyósával is, aki őt hibáztatta fia börtönbe zárása miatt. Ekkor költöztek ebbe a hajlékba, amit Erika szüleitől örökölt. Azóta új párkapcsolatban él, elmondása szerint élettársa szokott neki segíteni, bár az ott tapasztalt körülmények nem ezt támasztották alá.

„Haragszom Erikára!”

Úgy döntöttünk, Szotyori Annát, Erika anyósát is felkeressük, hogy még tisztább képet kapjunk a Szotyori család helyzetéről. Tiszta, rendezett udvar és takaros, meleg kis ház fogadott bennünket. „Nem ad egy lejt sem a nálam nevelkedő lányának, Valentinának. A múltkor is lehívatta, hogy odaadja a gyerekpénzt, de nem adott semmit – kezdte panaszát a nagymama. – A gyerekeknek nincs jó sorsuk az édesanyjuk mellett, csak azért tartja őket, hogy pénzt kapjon” – tette hozzá. Erika anyósától megtudtuk, tizenöt évig nagyon jó kapcsolatot ápoltak, sokat segítette őket, viszont miután a fia börtönbe került, már nem látta szívesen a menyét. A gyerekeket azonban bármikor szívesen látja és fogadja, sokat vannak nála, ő fürdeti és mossa ki a ruháikat is, hogy ne járjanak piszkosan iskolába.

Sokan igyekeznek segíteni a családnak

Az interneten többen is megosztották a család megrázó történetét, és többen is jelezték, szívesen segítenék őket. Az egyik kezdeményező, Bács Emese, a LAB Életmentő Kupakok Egyesület vezetője ugyancsak felkereste a családot, és máris elkezdte szervezni a gyűjtést. Élelmiszerre és tűzifára van szükség, aki ezzel tud segíteni, az jelezze a Facebookon Bács Emesének. Emellett egy ajtóra is szükség lenne, mert azon, ami van, ki-be jár a szél… Bács Emese elmondta, hetente terveznek élelmiszercsomagot vinni, amíg a család sorsa jobbra nem fordul. A család bármilyen segítséget elfogad. Segítsünk együtt, hogy a családi fészekben, ahol a szegénység hallatja erélyes hangját, de a szerető szív dobbanása időről időre lágyabbá, elviselhetőbbé teszi ezt, legyen egy boldogabb karácsony!

Tamás Réka