Segítő Angyalok: példaképek a hétköznapi embernek, hősök a rászorulónak
Van egy tízezer fős közösség Székelyföldön, amelynek tagjai mindig készen állnak seg...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ha fázol, vegyél el egy kabátot! Ha nem akarod, hogy mások fázzanak, tegyél ide egyet! – hirdeti a tábla a sepsiszentgyörgyi unitárius templom kapuján. A vállfákon pedig mindenkor függnek a kabátok, amelyek két-három naponként lecserélődnek.
A december elején indult akció teljesen „önfenntartóvá” vált – mondta el megkeresésünkre Kovács István. A lelkész szerint az első napokban saját híveiket kérték fel, hogy egy-egy meleg holmit kiakasszanak, aztán „beindult a körforgás”.
– Az a szép benne, hogy nem tudjuk, kik hozzák a kabátokat, és azt sem tudjuk, kik viszik el. Ez az akció gyakorlatilag rövidre zárja a fölösleget és a szükségletet: akinek szüksége van egy meleg felöltőre, szinte közvetlenül megkapja attól, akinek ez fölösleges volt. Az biztosan látható, hogy a „gardrób” két-három naponként kicserélődik – mondja Kovács István.
A lelkész szerint örvendetes, hogy senki nem visz el több kabátot, „csak azért, mert van”, hanem azt viszi, amire rászorul. Olyanra is volt példa, hogy egy viszonylag rongyos kabát is felkerült a vállfákra, mintha valaki, esetleg otthontalan ember elvett volna egy jobb kabátot, de helyette otthagyta volna a saját szakadt felöltőjét, hiszen előfordulhat, hogy másnak még olyan sincs – és ez így is volt, hisz másnapra ez is „eltűnt”.
Az akció tovább folytatódik, mert ez nem az ünnepről, hanem a télről és hidegről szól, márpedig abból még lesz, sőt, valószínűleg még csak ezután lesz igazán. Kérik tehát, hogy akinek divatból kiment, kinőtt, egyáltalán fölösleges kabátja vagy meleg holmija van, vigye el az unitárius templomhoz, és hagyja ott a kapukra aggatott vállfákon, ahonnan, aki rászorul, szabadon elviheti.