Az eljárás megindult, most a szenátus elé kerül: arról szerdai cikkünkben részletesen írtunk, hogy az eredmény most azért kiszámíthatatlanabb, mint legutóbb, mert a republikánusok erős embere, a republikánusok szenátusi csoportjának vezetője, a veterán Mitch McConnellálláspontja egyelőre nem egyértelmű az ügyben. Ráadásul egyes republikánusok politikusok alapvető politikai érdekei és kényszerei is alakultak. Trump immár nincs hatalmi pozícióban, ráadásul a választási csalás lehetőségének lebegtetésével ámokfutást mutatott be a választás utáni időszakban, azaz többeknek azt diktálhatja a politikai racionalitás, hogy számoljanak le vele örökre. Erre egyébként pénzügyi kényszerek is mutatnak, minthogy több nagyvállalatat bejelentette, nem támogatja olyan republikánus politikusok kampányait, akik kiálltak Trump mellett.
(24.hu)
Dúl a vita internetes berkekben világszerte, mióta néhány nagyhatalmú multi letiltott egy dühöngő nagypapát (aki civilben valami amerikai elnök), és mondják, hogy ez túlkapás, veszélyes, mert idézem: „Zuckerberg és Jack Dorsey, két soha, senki által meg nem választott cégvezető hatalmasabbnak bizonyult, mint az amerikai elnök” (írta Veszprémy László Bernát). Mert ugyebár nem lehet eltiltani demokratikusan megválasztott politikust alapvető szolgáltatástól, még akkor sem, ha azt privátcég nyújtja.
A kedves fiatalemberrel nem akarok vitába merülni, csak halkan jegyezném meg, hogy az emberiség jól megvolt azelőtt is, hogy unatkozó háziasszonyok és önimádó politikusok milliókkal közölhessék, a másodperc törtrésze alatt, hogyan sikerült a tyúkszem-eltávolításuk, és azután is meglesz, ha végre sikerül leállítani ezeket a szellemifekália-gyártó szörnyetegeket. Ugyanis az emberiség még normális részét ezek a szociális közösségeknek titulált szörnyetegek fosztják meg a mindennapi életükhöz szükséges normális, hiteles alapvető információktól. Mert átrághatatlan mennyiségű szemetet zúdítanak a médiára, a közéletre, a használók magánéletébe, és olyan tömegmanipulációs eszközöket kínálnak potom pénzért, amelyek mindannyiunk életére és egészségére veszélyesek.
Technológiai szempontból valóban így működnek: áll az ember egy futószalagszerűség előtt, ami a naponta ketyegő óra szerint zajló élete, és szeretné tudni, mi az emészthető ennivaló, milyen egy lakható ház, egy használható, olcsó autó, valami megbízható vetőmag – de mindezeket nem tudhatja meg, mert ömlik rá a vélemények tömkelege, amelyeknek 99 százaléka használhatatlan. Ráadásul az ennivalóról nyugdíjas rendőr posztol kommentet, a lakható házról sánta nagymama, az autóról hölgyfodrász ír, és így tovább.