A szívbéli munkának is ára van

A kézművesség minden ágát kipróbálta, végül lehorgonyzott a szövésnél. A hagyományt éli és az ujjbegyeiben érzi, amikor a viseleteket vagy akár a modern darabokat kedves, mindenhová magával vitt szövőszékén szövi.

Pályázatokon, kiállításokon, divatbemutatókon mutatták be már sok munkáját, huszonévesen úgy érzi, most az anyaország kínál neki pályát. Bajka Márta sepsiszentgyörgyi kézművessel beszélgettünk.

– Este beszélgetünk, egy hosszú munkanapon vagy túl. És az, ha jól értem, nem arról szólt, amit a legjobban szeretsz csinálni. Miért?

– Most találtam munkahelyet itt Budapesten, egy online tananyagok szerkesztésével foglalkozó cégnél sikerült elhelyezkednem. Most grafikai tudásomat szeretném gyarapítani, mert úgy érzem, a népi szövésből még nem lehet egzisztenciát teremteni. Ahhoz jókora befektetés kellene az eszköztárba, másrészt pedig én nem megrendelésekre akarok dolgozni, hanem a saját magam által megálmodott dolgokat szeretném eladni. De most éppen azért beszélünk ilyen későn, mert most a hétvégén megrendezett divatbemutatón készült fotókat válogatom, szóval nem maradt ki a napomból a szenvedélyem sem.

– Honnan ered a szövőszenvedélyed?

– Óvodás koromtól kezdve vittek a szüleim a Guzsalyas Alapítványhoz, később már magamtól is mentem, minden nyári táborukban ott voltam, minden ágát kipróbáltam a kézművességnek, nemezeltem is Tóth-Birtan Tinkával, és végül a textileknél, a szövésnél horgonyoztam le. Miután a Mikesben leérettségiztem, képzőművészeti egyetemre, textil szakra készültem, tehát végigjártuk a textilipari egyetemeket itthon és Magyarországon is, de egyik sem fogott meg. Végül a Nádudvari Népi Kézműves Iskolában egy kétéves nappali képzést választottam, ami már első benyomásom szerint gyakorlatias tudást adott az egyetemekkel szemben. Nagyon jó és tartalmas volt, nagy tudást kaptam az iskolától, ugyanakkor megerősítette bennem a hagyományaink, népművészetünk fontosságát és éltetését.

– Azt mondtad, inkább a saját koncepciód szerint készült darabokat értékesítenéd. Milyen üzenetet hordoznak a ruháid, kiegészítőid?

– Van olyan munkám is, amit a célnak megfelelően megtervezek minden részletében: anyagát, mintáját, színeit, tehát a viselőjét kell képviselnie, más részüknek pedig az önkifejezés az elsődleges funkciójuk. Szeretem a hagyományos mintákat mai darabokon alkalmazni, egy beleszőtt minta kihívást, izgalmat jelent, aminek már egy részlete is tűzbe hoz, ahogy formálódik.

– Eladásra dolgozol, vagy inkább gyűjtögetsz?

– Van, ami eleve eladásra készül, vannak kísérleti darabok, amik idővel gazdára találnak, és saját használatra is szövök. A szívemhez nőtt darabokat nem adom el. Bár minden darab szívből készül, de tisztában vagyok azzal az eszmei értékkel is, ami az általam életre hívott tárgyak mögött ott van. Egy kézműves termék ára mintától, anyagtól, készítési időtől függően a többszöröse, akár a tízszerese is lehet egy tömegtermelt darabénak. Ezért számomra az árképzés nehéz. Jelenleg is megtalálhatók munkáim az Élő Népművészet Országos Népművészeti kiállításon és a XXII. Országos Szőttespályázaton, Heves megyében. Örülök, hogy a fiatalok is viselik, szeretik például az övtáskáimat, hátizsákjaimat, sáljaimat, bár az általam kedvelt és használt földszínek miatt a ruháim egy részét inkább a negyvenen fölüliek hordják.

– Mikor jössz vissza Szentgyörgyre?

– Még 2-3 évet biztosan itt leszek, mert a grafikában fejlődni is több lehetőség van itt, a szövött munkáimmal is több alkalom nyílik itt pályázni, érvényesülni. Hogy hazamegyek-e, az attól is függ, mit mond a szívem, de már több háromszéki lehetőség is kirajzolódni látszik: vannak falvak, ahol a turizmus elég élénk (volt a járvány előtt), és ott el tudom képzelni, hogy bekapcsolódom az alkotói közösségbe egy látvány- és élményműhellyel. Örömmel adnám át a tudásomat a lelkes tanulni vágyóknak. Jelenleg elsősorban a munkámra koncentrálok és párhuzamosan a szövésben való fejlődésre, apránként bővítem a szövős eszköztárat és próbálom összegyűjteni a műhely létrehozásához szükséges alapot.