Tíz éve keresik a kincset
Többek között táncház, koncert és látványos gálaműsor várja az érdeklődőket december...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A Malomkert panzió kertjében összegyűlt alkotókat és érdeklődőket Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, a csernátoni alkotótábor kezdeményezője üdvözölte. „Köszöntöm mindazokat, akik kíváncsiak a tíznapos alkotófolyamatot záró kiállítás megnyitójára, és a képzőművészeket, akikkel együtt voltunk, együtt alkottunk, és ízelítőt kaptunk Háromszék nevezetességeiből: megnéztük Kézdivásárhely, majd Sepsiszentgyörgy főterét és múzeumát, a gelencei műemlék templom Szent László legendáját ábrázoló freskót, voltunk Hatolykán szobrot avatni, és a Szent Anna-tó csodálatos kráterét is láttuk. Emellett esténként bemutatkoztunk egymásnak, munkásságunkról vetítettünk, problémáinkról beszéltünk, sportnyelven mondhatni egy nagyon jó edzőtábor, ugyanakkor egy lélekemelő együttlét volt a rendezvény” – fejtette ki.
Hangsúlyozta, a kiállított művek is beszélnek erről a szép együttlétről. „A tábor kezdetén úgy egyeztünk, a festők és grafikusok két-két munkát adnak, míg a szobrászok egy-egyet, de a kollégák négy, öt, hat vagy akár hét alkotást is készítettek, ebből is látható, hogy nyersanyag, inspiráció és jókedv is bőven volt, nagyon szép tíz napon vagyunk túl. Öröm számomra, hogy ez a Munkácsy- és Barcsay-díjas, illetve Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas társaság itt bemutatta munkásságát, és a háromszéki művészekkel együtt egy nagyon szép családot alkottunk”. Hozzátette, a kiállított műveket két és fél hét múlva a megyeszékhelyi Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóterében, a Lábasházban mutatják be, majd az alkotások legjava a múzeum gyűjteményébe kerül.
A kézdivásárhelyi születésű Uszkay Tekla művészettörténész, a kiállítás kurátora a Miszla-Artról beszélt. „A magyarországi, Tolna megyei kis faluban, Miszlán tizenkét éve rendezik meg a Miszla-Art művésztelepeket, miután a Makay Tamás és Makayné Pál Berta házaspár megvásárolt egy 18. századi kúriát, amelyet helyreállítása után kulturális központnak, alkotóháznak szántak. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, hiszen már több mint egy évtizede rendeznek ott művésztelepeket, mesterkurzusokat, továbbá ezekhez kapcsolódó koncerteket, színházi előadásokat és időnként szakmai konferenciákat”– sorolta.
Gáspár Annamária képzőművész és Oláh Sándor ötvösművész performansza után a kiállító művészek rendhagyó tárlatvezetés keretében maguk mutatták be az identitás témában fogant alkotásaikat. „Kiszakadhattunk a budapesti mókuskerékből, el sem olvastam a híreket, hogy mi történik otthon. Itt, egy gyönyörű környezetben csak a medvétől kellett félni, és mindent megkaptunk ahhoz, hogy nyugodtan alkothassunk és a fantáziánk szárnyaljon” – fejtette ki Horváth-Lóczi Judit Barcsay Jenő-díjas képzőművész.
Kitűnő eseményeknek lehetnek tanúi az érdeklődők, megyeszerte művészeti események sokasága zajlik. Egyedüli szépséghibája a dolognak, hogy ez egy igazi l’art pour l’art történet: néhány művész, néhány művészetpártoló ember segítségével egy nagyon szűk befogadó mikrórétegnek alkot. A bibi csak annyi, hogy az igazi küldetését így a művészet nem igazán tölti be, úgymint a közízlés fejlesztése, az emberek szépérzékének kialakítása, stb. stb.
A művész urak, hölgyek élnek a kis elefántcsonttornyaikban, jó szándékú es jómódú mecénások pénzén lebzselnek, és az eredmény lesújtó: rikító, papagájszínű házak épülnek szerteszét, bádog kerítések, bádog tetők, beton sáncok, ízléstelen épületformák, giccses közterek, formájukból és méreteiből kiforgatott székely kapuk, és sorolhatnánk a végtelenségig. A köznép nevelésé, iskolákban a rajz és művészeti órákon keresztül a fiatalokban egy egészséges közízlés kialakítása, az önkormányzatok építészeti osztályainak a munkatársait segítve élettérünk szebbé tételében, na ez az ami elmarad. Sajnos. Köszönöm ha kozzéteszik.