Az unokák is itt kapaszkodnak az anyanyelvbe

Harmadik éve fut növekvő népszerűséggel a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár kültéri vakációs programja, a Kertkönyvtár, közben változik, megújul. Az árnyas kertben értő fülekre találnak a felolvasott mesék, sok, külföldön élő unoka pedig itt kapaszkodik a magyar szóba.

E hét elejétől augusztus 11-ig minden munkanapon (a hétfőt kivéve) 10 és 12 óra között várják a gyermekeket az intézmény árnyas kertjében, ahol babzsákokra, plédekre, párnákra heveredve lehet lazulni, elmerülni a mesevilágban, játszani, beszélgetni,. Mint Szilágyi-Nagy Imola, az ügyeletes programfelelős elmondta, az eddigi évektől eltérően idén olyan vendégeket kértek fel meseolvasásra, akiket a célközönség ismer és szeret. Színészek, mesemondók hozzák az általuk kedvelt szövegeket, egyedi stílusukat, ottjártamkor éppen Benkő Éva, a Guzsalyas Alapítvány munkatársa szórakoztatta a gyermekeket egy tréfás népmesével. Időnként egy-egy román szóra is rákérdezett, hogy elevenen tartsa a gyermekek nyelvtudását, egyébként a szervezők igény szerint akár román nyelvű felolvasást is tartanak.

Olvasás után pedig – ”a nulla közeli programköltségvetésből”- társasjátékozásra, kézműveskedésre van lehetőség, ha nincsenek túl sokan, mozgásos játékokra is sor kerül, ezekhez a tevékenységekhez bizony jól fog az önkéntesek segítsége. Vannak ismerősök is a gyermekek között, hiszen a hallgatóság jórésze visszatérő könyvtárlátogató, de sokakat ez a program fog meg az olvasásnak, az újaknak pedig az intézmény ingyenes beiratkozási lehetőséggel kedveskedik.

Változó a létszám a kertben, talán 30 körüli az átlag, a szerdai napon azonban a szervezők várakozásait jócskán felülmúló gyermek, szülő és nagyszülő érkezett, számuk megközelítette az ötvenet. Karonülőkkel, nagyobb testvérekkel jönnek anyukák, nagyszülők hozzák az unokákat. Köztük gyakorta olyanokat, akik külföldön élnek és a magyar nyelvet ritkán hallják, a nagymama, nagytata pedig reméli, hogy a kertkönyvtárban szorosabbra fűzik a kapcsolatot édes anyanyelvükkel. Megesett, hogy Franciaországban, Németországban és Angliában élő gyermek is jelen volt egy foglalkozáson. Egy nyugdíjas néni pedig csak azért ült be a foglalkozásra, közben is hímezgetve, mert szereti a gyermektársaságot és saját unokái távol élnek. Végül is mi fontosabb az ember számára, mint hogy kapcsolatban maradjon közösségével?