Hobbiból táncolnak

Lassan 45 éve alakult egy tánccsoport, akik mai napig nagy népszerűségnek örvendnek, hiszen a fellépéseik listája folyamatosan bővül. Januárban a Vigadó Művelődési Háznak köszönhetően négy előadással lépnek színpadra. Marthi Jenővel, a tánccsoport koreográfusával beszélgettünk a csapat múltjáról, fellépéseikről, barátságukról.

– Mesélj, kérlek, egy keveset a tánccsoport múltjáról. Mikor alakult, ki alapította, hány éves ma?

– A Perkő Néptáncegyüttes egy nagyon régi csapat itt Felsőháromszéken, 1976-ban alakult Gergely Zoltán és felesége, Sikó Katalin pedagógusok kezdeményezéséből. A két pedagógusnak hozzátartozott a hétköznapjaihoz a község kulturális életének a szervezése, és ennek lett a terméke a Perkő Néptáncegyüttes is. Nagy hálával tartozunk nekik a mai napig, amiért megalapították a lassan 45 éves együttest. Sok mindent tettek le ők is ezzel kapcsolatban az asztalra, azokhoz a lehetőségekhez képest, amik akkoriban adottak voltak. A tánc azóta is számos fiatal napjait tölti ki, és nagyon boldog vagyok, hogy van Kézdiszentléleknek egy ilyen öröksége.

– Mi a fő feladata a csoportnak? Ti egy hobbi néptánccsoport vagytok, nem?

– A Perkő Néptáncegyüttes mai feladata teljes mértékben a hagyományőrzésre építhető. Az autentikus néptáncok és népszokások elsajátítására, bemutatására, továbbadására és éltetésére helyezzük a hangsúlyt. Szerencsére ez az egész Kárpát-medencében működik, és nem egy muzeális dolog. Él és virul, akárcsak a táncház mozgalom. Azt is mondhatnánk, hogy egy élő népi kulturális mozgalmat működtető csapatról beszélünk, ez is a fő feladatunk, és ezt is csináljuk eredményesen. Igen, egy hobbi néptánccsoport vagyunk, hiszen nem hivatásos táncosok alkotják, hanem falubeli fiatalok, akik nagyon sokat tesznek mind kulturális, mind csapat szinten azért, hogy erősödjön a helyi identitás. 

– Hány generáció váltotta eddig egymást?

– Ez egy nagyon jó kérdés. Amikor én bekerültem a tánccsoportba, 14 éves voltam, azóta pedig egészen napjainkig körülbelül hét generáció cserélődött. De ez egy folyamat, évről évre jönnek újak és sajnos távoznak régiek, de én remélem, hogy mindig lesz valaki, aki átvegye a stafétát a nagyobbaktól, és tovább vigye még sok évig.

– Azt is mondhatnánk, hogy egy család vagytok már. Te hogyan foglalnád össze egy mondatban a csoport létét?

– Egy mondatban nem lehet összefoglalni ezt. Az mindenképp igaz, hogy egy család vagyunk. Sokszor baráti társaság, családhelyettesítő csapat és persze nevelési terapeuta műhelyt is játszunk. Vannak olyan problémák, amiket a fiatalok nem osztanak meg máshol, csak a csapaton belül, ilyenkor építő jellegű ötletekkel látjuk el és segítjük őket. Ami számomra a legfontosabb, hogy jó hatással vagyunk egymásra, és jó irányba tereljük egymást. Kulcsszavunk a segítőkészség, legyen szó favágásról, nagytakarításról, vagy egyszerűen egy beszélgetésről, mi ott vagyunk egymásnak. A próbák mellett több dolgot csinálunk együtt, a fiúk fociznak, addig a lányok összeülnek és társasoznak, de ez csak egy példa a sok közül.

– Milyen fellépéseitek vannak? Melyek azok, amelyek állandóak? Szoktak hívni különböző eseményekre is?

– Nagyon sok fellépésünk van. Állandó ezek közül a Húsvéti és Karácsonyi előadás, illetve a Perkőn a Szent István-napi fellépés, emellett minden évben ellátogatunk testvértelepüléseinkre is, és persze rengeteg néptáncfesztiválon veszünk részt. A Vigadó Művelődési Házzal nagyon jó kapcsolatot ápolunk, ott is számos előadásunkat mutatjuk be. Januárban például a művelődési háznak köszönhetően három fellépésünk lesz a környező falvakban: Szászfalu, Nyujtód és Oroszfalu. Februárban Bákóba megyünk táncolni, ami szinten nagy öröm számunkra, de a felkérések listája csak nő.

Tamás Réka