Ízelítő Orth István műveiből

„Az emberi létezés rejtett mélységeit” (Józsa T. István) megragadó és ábrázoló Orth István (1945) kortárs grafikus és festőművész változatos témájú képeiben gyönyörködhetnek február 19-ig Sepsiszentgyörgyön mindazok, akik betekintenek az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) földszinti kiállítóterébe.

Az alkotót és munkásságát Kovács Árpád művészettörténészne a magyar kultúra napjára időzített tárlatmegnyitón (január 22-én) elhangzott beszédére támaszkodva ismertetjük.

Orth István művészi életútját méltatója a mesebeli hősökéhez hasonlította, „akik viszontagságos, szövevényes utakon, néha kilátástalan helyzetbe kerülve úgy győzik le az elébük gördített akadályokat, hogy azt nemcsak maguk, hanem közvetett vagy közvetlen környezetük javára is képesek fordítani.” Személyiségének alakulására és művésszé formálódására, Biharpüspöki református lelkészi tisztségét 41 éven át ellátó édesapja egyénisége és hivatása bizonyára nagy hatással volt. Példaképe lehetett küzdelmében, hiszen papgyerekként már az iskolában megbélyegezték, és tehetsége, valamint szorgalma ellenére, harmadik próbálkozásra vették fel a művészeti középiskolába Nagyváradon.

Adottságait csak nagy kitérővel, a kolozsvári protestáns teológia elvégzése után tudta tovább pallérozni a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1976-ban grafikusi oklevelet szerzett. Még ebben az esztendőben Nagyszebenbe költözött, családot alapított, és a messze földön híres Brukenthal Múzeum restaurátora lett. Akkor még nem sejtette, hogy élete és alkotói tevékenysége összefonódik az erdélyi szászok egykori szellemi és kereskedelmi központjával, amely 2010-ben díszpolgári címet adományozott neki.

Itteni műhelyében rézlemezbe karcolva nyert formát az a több ezerre tehető metszet, amelyeken a Szászföld fővárosának jellegzetes terei, épületei, tornyai és az általuk árasztott ódon hangulat köszön vissza. Ezek egyike Klaus Iohannis államfő ajándékaként, a Vatikánban Ferenc pápa gyűjteményét gazdagítja. De „ugyanilyen igénnyel metszette rézbe Medgyes, Segesvár, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Nagyenyed” látványát is. Egy másik sorozatban pedig a linóleummetszést alkalmazva a gyergyószárhegyi tornyokat, és az Egyeskő szikláit örökítette meg.

Szintén Szebenben bontakozott ki alkalmazott grafikai tevékenysége, amelynek a 80-as években elhíresült dzsesszfesztiválok plakátjai is köszönhetők. Grafikáinak és festményeinek tematikája azonban nem szűkül le egy-egy település hangulatos részletére, vagy természeti látványosságra, hanem „a tér és idő végtelenének” átélését is tükrözi.

„Ha Orth István művészetének lényegét keressük, akkor megtaláljuk az általa megfogalmazott időfogalomban, a mítoszok világában, ahol a hősök egyetemes jelképekkel és erényekkel felruházva járják a transzcendencia lépcsőfokait, egyensúlyt keresve és teremtve a hétköznapi és az égi világ között. Képeinek, egész művészetének az a sugallata, hogy mi, emberek, egész életünkben a hősök életútját járjuk be, és ennek a lelkiállapotnak, ennek az állandó küzdelemnek és a teremtésnek is az egyetlen és végső lényege a félelemtől való megszabadulás és a teljes kitörés a szabadságba. Orth István ma is határozottan járja a hősök útját, de már régóta teljes szabadságban és harmóniában égivel és földivel” – zárta mondandóját Kovács Árpád.