Megnyitották a székelyekről szóló kiállítást Budapesten

A székely közösség olyan a magyarság testében, mintha mindig a jó részünkre világítana rá, mintha a nemzet nemesebb valóját mutatná meg – fogalmazott Sulyok Tamás, Magyarország elnöke hétfőn a budapesti Néprajzi Múzeum Székelyek – Örökség-mintázatok című kiállításának megnyitóján.

A magyar múzeumok történetében egyedülálló pillanat, hogy a Székelyföld különböző településein helyben megőrzött tárgyak sokasága egyetlen kiállításban, ráadásul Budapesten találkozik, hogy a történelmi régió sokszínűségét, a 19. századi polgárosodástól a 21. századi modernizációig felfedezhetővé tegye.

A nagylélegzetű és látványos tárlat 700 négyzetméteren, Zabolától Gyergyószentmiklósig, Sepsiszentgyörgytől Székelykeresztúrig csaknem valamennyi székelyföldi múzeum gyűjteményéből vonultat fel tárgyakat és dokumentumokat: így teszi láthatóvá, hozzáférhetővé, milyen kiemelkedő műtárgyak rejtőznek a határon túli intézményekben. Hét nagy témakör, 77 történet, 14 dokumentumfilm, 100 fotó, 10 múzeum gondoskodik arról, hogy Budapesten bárki elmélyedhessen Székelyföld múltjában és jelenében. 

2025. augusztus 31-ig látogatható

A székelyföldi múzeumok vezetői, küldöttsége, székelyföldi települések elöljárói, diplomáciai testületek, nagykövetek és szakmai szervezetek képviselői jelenlétében az október 15-től 2025. augusztus 31-ig látogatható nagyszabású kiállítást ünnepélyes keretek között Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke nyitotta meg hétfőn.

Az ünnepséget a Magyar Állami Népi Együttes táncosainak produkciója nyitotta, majd Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója mondott köszöntőt. Jelezte, még soha nem valósult meg Budapesten olyan tárlat, amely az erdélyi magyar néprajzi gyűjteményeket őrző múzeumok anyagára építve vizsgálná és tárná az érdeklődők elé, hogy kik és milyenek a székelyek.

„Eleve az, hogy az ezekben a jelenlegi határokon túli székelyföldi múzeumokban őrzött emlékanyag ilyen komplexitásban és ennyi érintett intézmény együttműködésével itt Budapesten látható, rendkívülinek ítélhető. Trianon előtt nem merült fel, hogy ezekből a gyűjteményekből származó tárlat kerüljön bemutatásra. Trianon után hosszú ideig elképzelhetetlen volt egy ilyen ötlet megvalósítása. Elgondolkodtató, hogy az utóbbi évtizedekben is nagyon ritkán valósult meg a ma megnyílóhoz hasonló összetettségű és a székely identitás tematikáját felvállaló kiállítás Magyarországon.”

A megnyíló tárlaton korszerű múzeumi szemlélet érvényesül, mert a tárgyak együttesekbe és rendszerekbe rendezése, a változatok és változások bemutatása vált hangsúlyossá. Ezeken keresztül ismerhetők meg a tárgyakat készítő és használó székelyek és a kapcsolódó történetek. „A megnyíló tárlat a székely kultúra sokszoros rétegzettségét hangsúlyozza, és formálódási képességét, életerejét igazolja. A kiállított tárgyi anyag jelentős része igazolhatóan kulturális kölcsönhatások metszetében jött létre. Így mutatja be a székelyeket az ott élők és az ottani közösségeket kutatók tudására építve.”

Hozzátette, a Székelyek – Örökség-mintázatok című tárlat leginkább a személyes történetekről, egy közösség megélt értékeiről szól. „Történetek bomlanak ki a filmeken, fotókon és a tárgyakon keresztül, és a 21. század harmadik évtizedében élő ember számára nincsen fontosabb, mint hogy hiteles történeteken keresztül ismerje meg a világot, a múltját és jelenét, és gondolkodjon el jövőjén” – fogalmazott a főigazgató.

A megöröklött néphagyomány tükröt képez számunkra

A magyar identitást mindig is megemelte az ahhoz a tájhoz, ahhoz a közösséghez való szoros kapcsolódás, elvághatatlan kötődés, amelybe beleszülettünk. Kitörölhetetlen nyomot hagy bennünk, amelyet egész életünkben hordozunk és büszkén viselünk – emelte ki beszédében Sulyok Tamás.

Magyarország köztársasági elnöke elmondta, a Néprajzi Múzeum és vele együtt a többi magyarországi és külhoni intézmény, a magyar és Kárpát-medencei közösségi élet azon mozaikdarabjait rakja egymás mellé, amelyből közös kultúránk és értékrendszerünk is épül. Identitásunk és hagyományaink hajszálgyökerei érnek össze ezekben a múzeumokban.

„Magunkra találhatunk bennük. A megőrzött tárgyi értékek a bennük szervesült szellemi-lelki értékekről is árulkodnak. A megöröklött néphagyomány tükröt képez számunkra. Tükröt, amelybe jó belenézni. Önmagunk megismeréséhez jutunk közelebb. És ezt az élményt más nem tudja megadni. Mert ez a kitüntetett múzeum és a többi gyűjtemény szerte a Kárpát-medencében, minden magyarról tud mesélni, és bármely magyar emberhez tisztán tud szólni. Amit ezekben találunk, az a mi történetünk. A ma megnyíló tárlat ennek a közös történetnek egy fejezetét mutatja be. A nemzedékről nemzedékre áthagyományozott értékkészlet és hagyományvilág megmaradt emlékeinek bemutatása identitáserősítő.”

Hangsúlyozta, amit a megnyíló tárlaton bemutatnak, az a közösségi élet lenyomata. Mert amikor a kiállított tárgyak és népművészeti alkotások elkápráztatnak minket, akkor tulajdonképpen azt a közösséget csodáljuk, amelyből ezek származnak. És a közösség megtart, mert benne egymást tartjuk.

„Egyre kevesebben értik, és tapasztalat híján sajnos egyre kevesebben is érzik, mit jelent egy közösséghez tartozni, milyen többletet ad ez az életnek. Pedig a nemzet nem élheti túl közösségeit, mert azokon alapszik. A székelyek talán azért olyan megingathatatlanok magyarságukban, mert erősen tartják azt a közösséget, amelyben meg tudják élni nemzeti hovatartozásukat is.”

Csodálattal tekintenek a székelyekre

Elhangzott, vannak helyek, ahol a hagyomány még mindig él, vannak magyar közösségek, amelyekben a bemutatott tárgyakhoz, népművészeti jellegzetességekhez és szokásokhoz kötődő életforma még eleven. Benne élnek abban a világban, amely a legtöbbek hétköznapjaiból sajnos már elveszett.

„A székelyek egyes közösségei még ilyennek mondhatók. A székelységet sok legenda lengi körül. Állhatatosságban, érték- és identitásőrzésben a székelyek szilárdan tartják magukat. Olyan ez a közösség a magyarság testében, mintha mindig a jó részünkre világítana rá, mintha a nemzet nemesebb valóját mutatná meg. De ne beszéljünk úgy a székelységről, mintha őket is a vitrinbe akarnánk tenni, hiszen élő és élni akaró része az egyetemes magyarságnak. Sajátosságait megtartva, de ugyanúgy változik, fejlődik, formálódik, mint bármely más nemzetrészünk.”

A köztársasági elnök köszöntőbeszéde végén kiemelte: „A székely közösségekre nem azért tekintünk csodálattal, mert néha népviseletben járnak, szeretik a jó pálinkát, frappáns vicceket mesélnek, vagy olyan eszközöket használnak és olyan szokásaik vannak, amelyeket már alig ismerünk, hanem mert példát adnak összetartásból és értékőrzésből.”

Székelyek – Örökség-mintázatok

A kiállítási projektben részt vevő székelyföldi múzeumok: Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy; Haszmann Pál Múzeum, Alsócsernáton; Incze László Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely; Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola; Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely; Havadtői Néprajzi Múzeum, Havadtő; 
Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely; Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr; Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós.

Péter Beáta

Fotó: Magyari Lukács