Nagy tervek a Vadon Egyesületnél

A sepsiszentgyörgyi Vadon Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy természeti értékekre alapozott projekteket tervezzen és valósítson meg. Ez eddig sikerült is –mondta Demeter János igazgató (képünk), aki a tavalyi megvalósításokról és az idei tervekről számolt be.

– Mi volt az elmúlt év legsikeresebb eseménye, mit emelne ki az egyesület munkájából?

– A tavalyi év kiemelkedő volt több szempontból is, mert beértek olyan dolgok, amelyeket korábban indítottunk útjukra. Ilyen volt a kora tavaszi és késő téli gyerekrajz-verseny, amely tavaly a Benedek Elek-emlékév jegyében zajlott, és több mint kétezer rajz érkezett a pályázatra. A különlegesség az volt, hogy a rajzverseny túllépett a megye határain, és összekötöttük 9 mesével a projektet. A gyerekek meséket rajzoltak, Erdély 11 megyéjéből pályáztak, és ez volt a legsikeresebb pályázatunk eddig. A kiállítás után a rajzokat felhasználtuk, és könyvet adtunk ki magyar, román és angol nyelven is.

– Idén is meghirdették a rajzversenyt, milyen témával?

– Most a vadászat a központi téma, a vadász és az elvarázsolt erdő. A gyerekek számára olyan témákban írunk ki versenyt, ami arra provokálja őket, hogy gondolkozzanak, véleményt fogalmazzanak meg például a vadászról, hogy negatív vagy pozitív szereplő-e az ők szemszögükből. Ebből az átlagvéleményt is le lehet szűrni, nemcsak a gyerekét. Az viszont biztos, hogy az esetek 90 százalékában a képek nem negatívak, a vadászatban nem az elejtést tartják fontosnak, hanem sok egyebet. Székelyföld rendelkezik egy erős vadászati hagyománnyal, és ez egy életformát jelent, hiszen olyan módon élünk együtt a természettel, hogy az világossá teszi a gyerekek számára is, hogy mit jelent a vadászat, és mit jelent az erdő, a környezet.

– Tavaly sikerült vásárolni egy napelemes kamerarendszert, amellyel természeti élőhelyek figyelhetők meg. Működnek a kamerák?

– Régi álmunk volt ez, hogy bekamerázzunk egy élőhelyet. Sajnos nálunk kevés a tapasztalat, de kapcsolatba kerültünk a Film Dzsungel természetfilm társasággal, és az ő szakértelmükkel sikerült felállítani a kamerákat. Egy fenyőerdőben lakó gémtelepet választottunk megfigyelésre, és a próbálkozásaink sikeresek lettek. Az év végi zárójelentésen lepődtünk meg leginkább, mert több tízezren nézték 4600 órán át élőben a gémek életét. Sokan külföldről is követték az online közvetítést, mert ma ez már világdivattá vált, sokféle állatot lehet megfigyelni így.

– Milyen volt a Transnatura természetfotó-verseny? Lesz-e idén is?

– Tavaly a hatodik kiadás volt, és az jutott eszembe, hogy amikor az elsőt szerveztük, és meghirdettük a nemzetközi versenyt, akkor az első pályázó Szamoa szigetéről jelentkezett be. Ez azt jelenti, hogy nagyon figyelnek az emberek a világhálón, és ezt az értékeink megmutatására kell használni. A természetfotó verseny mindig nagy sikernek örvend, sokan pályáznak, jelentkeznek, így általa is megismertetjük a térséget a nagyvilággal.

– Milyen a vadászati kiállítás látogatottsága?

– A Székelyföldi vadászati kiállítás látogatottsága konstans, megközelíti a tízezret, de nem haladja meg ezt a számot. Sokkal több gyerek jön most látogatóba, akik számára interaktív tevékenységeket szervezünk, mert különben unalmas lesz a tárlat. A kitömött állatok mellé élet kell, ezért szervezünk pedagógiai eseményeket, így nagyon szívesen jönnek a gyerekek. Ugyanakkor a Sapientia-egyetem vadgazdálkodási karán tanulóknak is tudunk helyet biztosítani a munkákhoz, előadásokhoz. Ezáltal bekerülünk az egyetemi körforgásba is, múzeumként. Igaz, nem vagyunk múzeum, csak közgyűjtemény, mert Romániában csak az a múzeum, ahol 20 ezer kiállított tárgy van. Ha ez nálunk így lenne, akkor az erdőkben már nem élnének vadak. Közgyűjteményként működünk, de igazából olyan az egész, mint egy múzeum, csak státusában, nevében más az intézmény.

– Melyek az idei főbb tervek, célok?

– Kétszeres jubileum lesz idén: tízéves a Székely Vágta és a Székelyföldi Vadásznapok is, úgyhogy rengeteg eseménnyel készülünk mindkét rendezvényre. Továbbá teljes gőzzel készülünk egy olyan eseményre, melynek nem házigazdái vagyunk, hanem meghívottai, és ez nagy büszkeséggel tölt el. Jövőben szervezik meg Magyarországon a Vadászati és Természeti Világkiállítást, az 1971-ben rendezett esemény ötvenedik évfordulójára, és arra kaptunk részvételi lehetőséget. Ennek egy nagy újdonsága lesz: nemcsak vadászati, hanem természeti kiállítás is, ami nagyon fontos vadvédelmi szempontból. Meg kell mutatni a külvilágnak, hogy a vadászok nemcsak a ravaszt húzzák meg, hanem a környezetre, természetre is vigyáznak. Ez a kiállítás erre is kiváló alkalom, mert tudathatjuk, hogy a vadászok vigyázzák legjobban a vadak életét, bármilyen paradoxnak is hangzik. A kiállításon külön helyet kap Kárpát-medencét, mint életteret bemutató stand, melyet a Vadon Egyesület rendez be, úgyhogy ez az egyik legnagyobb kihívás az idei és a jövő évre egyaránt. Erre az alkalomra hirdetünk 2020-ban még egy plusz rajzversenyt Egy a természettel címmel, és azokat a munkákat is kiállítjuk majd a budapesti kiállításon. Ennek célja, hogy a természet szeretetére, megbecsülésére neveljük a gyerekeket, egész kicsi koruktól fogva, aktív odafigyeléssel.