Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Amint az előadása során megtudhattuk, ezek anyagát 165 rovásírásos feljegyzés képezi, amelyek a Nürnbergben 1582-ben kiadott, Cicero-műveket tartalmazó kódex betétlapjain találhatók. Belőlük 124 költemény, a többi önálló próza, levél, kommentár, utasítás, jogi okirat töredéke, tankönyv- és feliratmásolat. Érdekességük, hogy a versek egy költői eszközökkel megírt történelemkönyvet alkotnak, amelyben az ősidőktől a mohácsi vészig (1526) minden vezérünkről, fejedelmünkről és királyunkról szó esik. A bennük helyenként előforduló szavak alapján pedig keletkezésüket a nyelvészek 1372 és 1496 közé teszik. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) viszont mégis mélyen hallgat róluk, annak ellenére, hogy 1885 óta tudomása van a létezésükről.
Mandics, miután rájuk bukkant, Tisza András rovásírás-szakértő segítségével nekiveselkedett a megfejtésüknek, ami napjainkban már az érdeklődők rendelkezésére áll. Így bárki meggyőződhet arról, hogy e versek értéke történelmi szempontból felbecsülhetetlen, hiszen egy teljesen új, eddig ismeretlen magyarságképet rajzolnak meg, és az őstörténetünkkel kapcsolatos kérdésekre is válaszokat adnak.
A bennük foglaltakból kiderül például, hogy magyarok ősei egy olyan vidéken éltek, ahol perzselt a nap, és nagy érték volt a víz, megélhetésüket pedig a kertgazdálkodás és állattartás biztosította. Ez utóbbi tevékenységhez az állatterelés, illetve ménesek és nyájak legeltetése szintén hozzátartozott. Segítségükkel ugyanakkor meghatározhatjuk az őshaza helyét is, amely ezekben a krónikákban részletesen ecsetelt látvány alapján egyértelműen a Kaukázusba tehető.
Azt is leírják továbbá, hogy az itt lakó magyarok hét vezér, Balk, Urság (Ország), Dereg, Uz, Komar, Gud és Kas vezetésével indulnak el észak felé, és eljutván a Don folyónak az Azovi-tengerbe ömlő torkolatához, ott egy ideig meg is telepedtek. Innen vándorolnak majd újabb tartózkodási helyükre, az Etelközbe, melynek nyugati határát a Szeret folyó, a délit pedig a krónikákban Nagy-tónak nevezett Razelm határolja. Az Attila halála óta ott elszigeteltségben élő rokonok kérésének eleget téve pedig Tuhutom (Töhötöm) vezetésével végül visszatérnek a Kárpát-medencébe. Kezdetben ennek csak az Erdélynek nevezett részére terjesztik ki hatalmukat, ahol a Tuhutommal tartó Álmos vezér hét évig uralkodott, mielőtt végleg elszenderült volna. A rovásírásos krónikák értelmében tehát Erdély első visszafoglalója nem Árpád, hanem az Álmos nemzedékéhez tartozó Tuhutom volt.
Érdekes. Kíváncsi vagyok a továbbiakra.