Székely haza (64.): A románok beáramlása

Tüdős Kinga szentgyörgyi történész foglalja össze a második kötetben az idevágó kutatások eredményeit. Rendkívüli támaszt éppen a katonai összeírások nyújtanak e tekintetben, melyek szerint a székelység közel négyszáz településén a nagy pusztulással járó korábbi évtizedek után gyarapodásnak indult a lakosság Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek idején. Egy átlagos faluban 250 lélek élhetett, azaz kb. ötven család a század második évtizedében, de ennél jóval népesebb települések is léteztek, főleg Kézdi- és Csíkszékben. Ezzel a székelység akkor a 700 ezer és egymillió közé tehető erdélyiek jó tíz százalékát tette ki a maga százezres lélekszámával.

Az összeírásokból persze mindenekelőtt a hadra foghatók száma derül ki, 1635-ben például Maros- és Háromszéken 10 ezer hadkötelest írtak össze, de következtetni lehet a fiúörökösök számára is, s közvetve a családszerkezetre. Tüdős Kinga nagy figyelmet szentel a primorok házasságkötési adatainak, a végrendeleteknek, lévén hogy azokból viszonylag sokat sikerült feltárni. A katonáskodással járó előjogok vonzereje annyira csökkent, hogy az 1648. évi országgyűlésen megszigorították volna azok büntetését, akik nem jelennek meg a zászló alatt a fejedelmi hívásra, a hiányzók még halállal is büntethetők lettek volna; a törvényt végül mégsem alkalmazták.

A népmozgalmak viszonylag sok elvándorlót sodortak magukkal, a beköltözés is folyt, ezt – szemben a szász városok rendjével – semmi sem korlátozta. A beköltözők közt a jobbágy, zsellér vagy szolga státusú románok képezték a nagyobb arányt, bár beházasodás útján a szabad székelyek közé is kerülhettek, de jöttek szászok, magyarországiak és erdélyi magyarok is. Viszonylag sok szökött jobbágyot kerestettek a hatósággal. „A románok bevándorlása a 16. század második felében indult el – írja Tüdős – és ehhez a nagy székely felkelés (1562) után a zárt önkormányzat fellazulása is hozzájárult.”

A későbbiekben a bevándorlás hullámát a székely primori réteg birtokainak kialakulása is fokozta, egy nagyobb hullámról az 1685–86-os években számolnak be az okiratok. Háromszéken az 1699-es összeírás szerint 90 év alatt a román családfők száma megháromszorozódott, és elérte a 746-ot. Össz-székelyföldi viszonylatban arányuk a tíz százalék körül mozgott a következő század közepén.