Szent királyaink jelentősége

Szent István király nagy gonddal és tudatossággal indította el a keresztény Magyar Királyságot. Jézus igaz hitére térítette a magyarságot, püspökségeket alapított, és összekapcsolta az ország újjászületését az Üdvözítő születésének napjával, hiszen karácsonyi ünnepkörben koronázták királlyá.

Ugyanakkor a Szent Korona-eszme is hozzá kapcsolódik, ami ízig-vérig Jézus küldetését, programját képviseli, tulajdonképpen a Szent Korona eszmeisége lesz az Élet Koronája. Halála előtt összekapcsolta az országot Boldogasszony – Szűz Máriával is, a Szent Korona néki való felajánlásával. Ez a cselekedet emeli az Egek Királynő-asszonyát Hungária örökös királynéjává, Magyarországot pedig Szűz Mária országává. Az ezredfordulón – de nyugodtan mondhatjuk, hogy mind a mai napig – ez előzmények nélküli, páratlan hatású tettnek számított.

Szent István korában tehát megszületik a szakrális királyság, idegen szóval az „archiregnum“ eszmeisége, mely a történelmet nem pusztán világi, hanem spirituális, üdvtörténelmi nézőpontból értelmezi. Az archiregnum idején csak a Szent Koronával megkoronázott személyek számítottak teljes értékű királynak. Ugyanakkor nem volt elégséges pusztán a származás, vagyis a Turul-nemzetség vérségi kapcsolata, de a nemzetnek el is kellett fogadnia, meg kellett választania az uralkodót. Ez volt a biztosítéka annak, hogy a legrátermettebb vezető kerül hatalomra, az, aki nem pusztán vérségi vagy hatalmi érdekeket, de a szakrális értékeket is folyamatosan szem előtt tartja. Ezek a sajátosságok és a Turul-dinasztiában meglévő szellemi-lelki nagyság együttesen játszottak közre abban, hogy a világtörténelemben egyedülálló módon ebből az uralkodóházból kerüljön ki a legtöbb kanonizált szent és szent­életű személy.

Az István király halálát követő, több évtizedes, belharcokkal teli időszak végére László királysága tett pontot. Katonás rendet teremtett a szétzilált országban, megőrizte a magyar állam szuverenitását, erős lábakra állította a gazdaságot, törvényeket alkotott, és megszilárdította a békét. A magyar korona társországává emelte a Horvát Királyságot, megalapította a Zágrábi Püspökséget, és a Bihari Püspökség székhelyét az általa alapított Váradra költöztette. Mindezen cselekedetei az utókor nagy királyainak szemében is példát jelentettek, igyekeztek László nyomdokaiban haladni, és majdnem minden nemzedék őt tekintette követendő példának.

Szent László óriási jelentősége abban is testet ölt, hogy folytatja Szent István király elkezdett művét, és a Szent Korona-tan megerősítésén fáradozik. Fontos kiemelni, hogy László korától már biztosan a ma ismert formában és szerepben látjuk Szent Koronánkat. Szent László a Szent Koronában megnyilvánuló teremtő szeretet jézusi példáját gyakorlatba ültette, és éltette itt a Földön, közöttünk.

Szent László megerősíti és törvényeivel teljessé teszi az egyházat, a korábbi rongálásokat kijavíttatja, új templomokat építtet. Fontos megjegyezni, hogy mint apostol-király, invesztitúra-joga van, amire Európa nagy uralkodói csak vágytak, de amit hivatalosan sohasem értek el! Ne feledjük, hogy a magyar egyház vázát, szerkezetét két nagy királyunk, Szent István és Szent László teremtette meg! 

Balla Ede Zsolt

Szent István napja

István király 1038-ban halt meg. 1083. augusztus 20-án avatták szentté, ezért lett augusztus 20. Szent István napja. A középkorban nagy tömegek indultak ezen a napon a Szent István-ereklyék felkeresésére. Napjaink egyik leglátványosabb kereszténynemzeti szertartása a szentjobb-körmenet.

Érdekes, hogy a népi hagyományban alig van nyoma a Szent István-nap köré fonódó szokásoknak. Talán annyiban, hogy az egyik leggyakoribb magyar keresztnév az István. De szívesen adták ezt a nevet malomnak, gőzhajónak. Több száz templomot emeltek Szent István tiszteletére, így ez idő tájt sok a búcsú. Patrónusuknak tekintik a csizmadiák, a pénzverők és a bányászok. Régen munkatilalmi napnak számított.

Székelyföldön a következő helyiségekben szenteltek templomot vagy kápolnát Szent István tiszteletére: Sepsiszentkirály, Mikóújfalu, Árkos, Kovászna, Mikháza, Szörcse, Csöb, Csíkszentkirály (plébániatemplom), Ajnád, Ákosfalva, Mezőbánd, Marosszentkirály (14. század, elenyészett), Borszék, Hargitafürdő, Bükkhavas, Borzont, Tekerőpatak (a kápolna megsemmisült), Gyergyószentmiklós, Gyergyóbékás, Kicsibükk, Székelyszentkirály, Hidegség, Kézdiszentlélek (Perkő).

Moldvában Pusztina, Gajcsána és Kickófalva (régebbi nevén Steckófalva) védőszentje volt (manapság csak Pusztinán tartanak napján búcsút). Régen szokásban volt bizonyos vidékeken, hogy ahol a csépelést befejezték, ezen a napon nagy ünnepségeket tartottak.
Ha szép idő van István napján, jó gyümölcstermés lesz. Az idősebb varságiak azt mondták: „Szent Istvánkor belepisil az őz a vízbe”, ezért utána már nem tanácsos fürdeni. Vadasdon azt tartották, az e napig le nem aratott zabot István király lova tapossa le. Ha gyülekeznek a fecskék, lassan lejár a tornacipő ideje is.