Textilesek ismerkedtek

A Hagyományok Háza erdélyi hálózata és a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség (RMNSZ) közös szervezésében szakmai napot tartottak szombaton a Székely Nemzeti Múzeumban hímzőknek, szövőknek, viseletkészítőknek. Az érdeklődők a szervezők elvárásait messze meghaladó számban regisztráltak, Csíkszeredából, Gyergyó környékéről, Brassóból és Szamosújvárról is érkeztek.

Az Erdélyi Hagyományok Háza Hálózat létrejöttét örömmel üdvözölte Szatmári Ferenc RMNSZ-elnök. Mint mondta, szunnyadozó állapotból ébredt az egyesület, mert eddig anyagi és emberi erőforrás híján nem tudták terveiket megvalósítani. A változás szelei fújnak, mert jogilag már létezik az Erdélyi Hagyományok Háza, amelynek székhelye Marosvásárhelyen lesz, és amelynek támogatására számítanak.
– Örülök, hogy ennyi igényes ember jött össze – üdvözölte a múzeum Bartók-termében jelenlévőket Szatmári. Miután az RMNSZ-ben tapasztalható adminisztrációval járó problémákra is kitért, megfogalmazta elvárását, mely szerint remélhetően a rendezvényen arra is sor kerül, hogy megalakuljon a textilesek (azaz hímzők, szövők, viseletkészítők) szakmai testülete, amely a későbbiekben évi egy-két alkalommal összehozná tagjait, hogy egymástól is tanulhassanak.

A szombati rendezvény célja, hogy a résztvevők a termékekeit sikeresen piacosítsák, fogalmazott, de szeretnék, ha a szakértők a zsűrizésnél méltányolnák a hagyományőrzést is, nemcsak a modernizálást, mert „nekünk erdélyieknek ez az erősségünk, és erről nem akarunk lemondani, ez erdélyi sajátosság.”
László Eszter, az Erdélyi Hagyományok Háza Hálózat munkatársa vitába szállt a Szatmári Ferenc által megfogalmazottakkal, szerinte a mintakincsünk elemeivel is úgy fogalmazhatunk meg új gondolatokat a tárgyi kultúránkban, mint ahogy anyanyelvünk meglévő elemeit használjuk új és új mondatok alkotására. Nyilván ehhez anyanyelvi szinten kell ismerni a hagyományokat, felhasználásukat, üzenetüket. Így a rendezvényen elsősorban azoknak az alkotóknak igyekeztek a segítségére lenni, akik az ismereteiket elmélyítve használják fel modern tárgyakon, ruhadarabokon, textileken a régi elemeket.

A múzeumbeli egész napos rendezvényen szakemberek előadását is meghallgathatták a résztvevők: Szatmári Ibolya, az anyaországi népi iparművészeti zsűri debreceni textiles szakértője elmagyarázta, hogyan működik a bírálati rendszer, és azon örvendetes hírrel szolgált, hogy már kihelyezett helyszíneken is lehet alkalmanként zsűriztetni a munkákat (legközelebb november 16-án Válaszúton.) Ezután a hímzésminták tervezésekor, elhelyezésekor elkövethető hibákat sorjázta. Dr. Szőcsné Gazda Enikő, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa a háromszéki hímzések, szőttesek azon jellegzetességéről beszélt, hogy a keleti és nyugati motívumvilágot ötvözik, míg Kissné Portik Irén néprajzkutató a szőttesek csíkozásában elrejtett információkat dekódolta.

Az ezután bemutatkozó székelyföldi alkotók elmondták, ők hogyan művelik mesterségüket, milyen az alkotói folyamat. Tanácsot is lehetett kérni tőlük: Vinkler Aranka népi iparművésztől, Vargyasi Melinda hímző szakoktatótól, a csíkszeredai Antal Imolától, aki a Népművészet Ifjú Mestere és szövő, valamint a bodosi Dávid Alpár viseletkészítőtől. A szervezők örömmel nyugtázhatták, van folyamatosság, jövő a hagyományőrzésben.