Köszönjük a cikket Böjte Ferencnek!
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A vendéglőkből akkoriban nótaszó és jókedv áradt, a muzsika pedig nem szintetizátorról, hanem igazi hangszerekről szólt, melyeket tehetséges, ma már-már helyi legendáknak számító zenészek szólaltattak meg. A találkozón sok egykori zenész részt vett, akik megvillogtatták régi tudásukat, nótáztak, énekeltek, s mellettük néhány fiatal tehetség is helyet kapott, mintegy bizonyítékául annak, hogy minden azért nem tűnik el nyomtalanul, vannak fiatal zenészek is, akik a régiek nyomdokába léphetnek.
– Kell ismerni a múltat azért, hogy a jövőt tudd értékelni. Ha a régi zenészeket nem ismered, és nem tanulsz tőlük, akkor hová megyünk? A fiatalok nagyon elszakadtak tőlünk, nagy részük a népzenétől is el van idegenülve – mondta az egyik szervező zenész, Cseke Ágoston, hozzáfűzve, hogy Erdővidéken ma már nincs egy „odavaló” prímás, aki mondjuk egy lakodalomban az elvárt szinten helyt tudna állani.
Igaz, az évtizedek múlásával a zenei igények is változtak – nyugtázta.
– Mégpedig olyannyira, hogy a mai lakodalmakban már alig lehet egy táncot eljárni – állapította meg a pénteki esemény másik szervezője, Egyed Béla, aki a hetvenes években bodosi bálokban, szüreti mulatságokban muzsikált, most pedig több nótát is elénekelt.
A délután egyik fellépő zenésze és énekese a köpecbányai Bardoczi Zoltán volt. Elmesélte, valamikor 1970 táján kezdett el zenélni a bányavállalat zenekarában, s bár kezdeti hangszere a gitár volt, aztán mégis a szaxofon vált élete szerelmévé. A találkozón is ezen a hangszeren játszott.
A harmonikázó Boldizsár József Cári is ismert zenész volt Baróton. Zenész családból származik, a Homoród-mentéről kerültek Barótra. Hosszú ideig zenélt a baróti szövetkezetnél, azt mondta, szívesen tanítana ma is fiatalokat, ha kapna valakiktől erre a célra egy kis segítséget. A nagy öregek mellett jelenlevő és zenélő fiatalok, mint dr. Antal István-Zoltán, Komporály Béla, Kosza Csaba vagy Lázár András viszont arról győztek meg, hogy zenészek tekintetében mégis csak van utánpótlás Erdővidéken, és talán arra is igény lenne, hogy esténként egy-egy szép nótával, hallgatóval megörvendeztessék az erdővidékieket, ahogyan tették azt régebb az elődeik.
Köszönjük a cikket Böjte Ferencnek!
Igy megy galyra a szekelyfold. Vigan, muzsikaszora !!!