Marosvásárhely nem veszett el!

A hatalom mesterkedései ellenére a székely szabadság napján ebben az esztendőben is méltóságteljesen emlékeztek meg vértanúinkról a marosvásárhelyi Postaréten, majd a kormányhivatal felé vonulva és a központba érve civilizáltan, de kellő határozottsággal követelték Székelyföld autonómiáját. A város magyarsága tömeges részvételével tanújelét adta, hogy végre kezdi kiszabadítani magát a félelem, közömbösség és kishitűség kényszerzubbonyából.

A helyi ünnepségen látottakkal, megtapasztaltakkal és elhangzottakkal érzelmileg és szellemileg feltarisznyálva indultunk Sepsiszentgyörgyről egy busznyi ember társaságában Marosvásárhelyre, hogy részt vegyünk a székely szabadság napja alkalmából nyolcadik alkalommal szervezett megemlékezésen és felvonuláson. Székelyföld egykori székhelye felé közeledvén az elmúlt évek tapasztalata alapján előre várható, de el nem fogadható karhatalmi készültséget észleltünk lépten-nyomon.

Mert szükség van ugyan a rend fenntartására, viszont a túlzott csendőri, rendőri és titkosszolgálati jelenlét már inkább a megfélemlítésünket, mintsem a biztonságunkat hivatott szolgálni. Ráadásul az eddigi gyakorlattól eltérően nem engedélyezték a fából készült zászlórudak használatát, így azokat az autóbusz csomagtartójában kellett volna hagyni. A szervezők jóvoltából azonban ezeket sikerült műanyag csövekkel helyettesíteni, így a feszültségkeltés nem érte el célját.

Érkezés és fogadtatás
A megyeszékhelyről és környékéről, valamint Erdővidékről és Kézdiszékről 4 autóbusszal érkező háromszékiek a szebb napokat látott Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem előtt gyülekezetek. Ugyancsak itt bontották ki a magukkal hozott 250 m hosszú, székely nemzeti színekben pompázó vásznat, amelynek kifeszítését helybéliek is segítették. Élükre a bélafalvi Boldizsár Béla vezette hagyományőrzők álltak, és az árkosi fúvószenekar is hozzájuk csatlakozott. A Postarétre történő bevonulásukat a kivezényelt karhatalmisták szúrós tekintettel, az ott gyülekezők viszont tapssal és kitörő lelkesedéssel fogadták, akárcsak az utánuk szintén rezesbandával érkező parajdi és farkaslaki atyafiak érkezését.

Aggodalmak és feloldódás
A rendezvény megkezdése előtt egy félórával még ijesztően foghíjas volt a vértanúk emlékművének helyet adó tér és a mellette húzódó magaslaton körbefutó sétány. A percek múlásával azonban egyre többen lettünk, és amire hangfelvételről megkondult a marosvásárhelyi vártemplom, valamint a csíksomlyói kegytemplom harangja, már emberek ezrei népesítették be mindkettőt.

Örömmel nyugtáztuk, hogy a tömeg túlnyomó része marosvásárhelyiekből áll, hiszen a máshonnan érkező mintegy tucatnyi busz utasai még a teret sem tudták volna megtölteni. Így hát a kezdeti aggodalom után megnyugodva, valamint egymás tekintetéből erőt merítve vehettünk részt a végig emelkedett hangulatú, kellő hőfokon izzó, felszólalásokkal tűzdelt és jogos követeléseknek hangot adó megemlékezésen.

Üzenetek és felszólalások
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott üzenetét Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tájékoztatási alelnöke, a magyar miniszterelnökség közleményét a helyi rádió munkatársa, Gáspár Sándor olvasta fel. Dabis Attila, az SZNT külügyi megbízottja Romániából történt jogtalan kitiltása miatt csak videoüzenetben tudott az egybegyűltekhez szólni. Izsák Balázs SZNT-elnök örömét fejezte ki, hogy az általa irányított szervezet pert nyert a luxemburgi bíróságon, így megnyílt az út a nemzeti régiók védelmét biztosító jogszabály kidolgozása előtt.

Jose Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt küldötte népe támogatásáról biztosította a székelyeket a szabadságért folytatott küzdelmükben. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a rá jellemző hévvel rótta fel a német származású román államelnöknek az erdélyi magyarsággal szemben tanúsított elutasító magatartását. Ugyanakkor szemére vetette a kézdivásárhelyi fiatalok, Beke István és Szőcs Zoltán meghurcolását és börtönbe vetését is.

Felolvasásra került továbbá Beke Istvánnak a rácsok mögül kijuttatott levele, amelyben önazonosságuk megőrzésére és kitartásra bíztatta a székelyeket. Végezetül Izsák Balázs felolvasta az SZNT Románia kormányához intézett és a székely népnek autonómiát követelő petícióját, amelyet a jelenlévők közfelkiáltással elfogadtak. A megemlékezést záró főhajtást füttykoncert és bekiabálások zavarták meg, amikor a Jobbik és LMP küldöttei helyezték el a kegyelet virágait.

Főtérre vonulás és a petíció átadása
A Postaréttől a két fúvószenekar és csendőrök kíséretében, nótaszóval és autonómiát követelve vonult a marosvásárhelyiek jóvoltából kilométer hosszúságúra duzzadt tömeg a prefektúra elé. A petíciót az évek során kialakult gyakorlatnak megfelelően Izsák Balázs és Tőkés László adta át a hivatal munkatársának. Ezt követően a főtéren magyar és székely zászlókat lengető tömeg elénekelte himnuszainkat, majd békésen feloszlott, csak a jelenlétének emlékét hagyván maga után a Bolyaiak és Bernády György városának főterén.

Méltatások és díjkiosztás
A sport nem csak az egészséges test és lélek kialakításának, valamint megőrzésének eszköze, hanem lehetőséget teremt a nemes vetélkedésre és az egészséges nemzeti érzés megélésére és kinyilvánítására is. Éppen ezért üdvözlendő, hogy az idei székely szabadság napján a figyelem e terület élsportolóira terelődött, akik között 6 olimpiai bajnokkal is büszkélkedhetünk. A sepsiszékieket Csinta Samu, a gyergyószékieket Bajna György, az udvarhelyszékieket Balázs Árpád, a csíkszékieket Becze Zoltán, a marosszékieket Szucher Ervin méltatta a Kultúrpalota nagytermében. A Székelyföld sportolóiról a feledés homályát fellebbentő gálaest záróakkordjaként, a Sepsi OSK futballklub képviseletében Csinta Samu, a Székely Légió szurkolótábor nevében pedig Nagy Lázár József vette át az idén nekik ítélt Gábor Áron-díjat.