Testünk ereje és szépsége

Manapság sokat hallani a különböző manuálterápiás kezelésekről, amit sokan azonosítanak a csontkovácsolással, de ez csak részben igaz. A manuálterápiás kezelés célja a támasztó- és mozgatórendszer fájdalmainak, akut és krónikus elváltozásainak, degenerációinak kezelése, következményeinek és tüneteinek enyhítése. Erről beszélgettünk a Sepsiszentgyörgyön élő és praktizáló Gergely Tamással.

– Mesélj kicsit magadról, mit kell tudni rólad, mi mindennel foglalkozol?

– Gyógytornász és manuálterapeuta vagyok. Azt, hogy mivel foglalkozom, legszívesebben és legtömörebben, úgy foglalom össze, hogy mozgással. Kolozsváron végeztem gyógytorna-alapképzést, majd Budapesten igyekeztem mélyíteni tudásom. Budapest után két év szakmai tapasztalatgyűjtés következett intenzív munka formájában, majd tavaly úgy döntöttem, hogy a saját utamon, a saját elképzeléseim szerint folytatom tevékenységemet.

– Hosszú ideje foglalkozol harcművészetekkel. Ez mit jelent számodra, hogyan lehet még jobban fejleszteni a tudásodat, és mit jelent gyerekkel dolgozni?

– Harci művészetekkel, főként karatéval már több mint 20 éve foglalkozom. Ez számomra mindig is egy belülről fakadó életforma, egy mindent meghatározó tevékenység volt, és habár kivételes csapattársak és tanítók vettek körül, számomra örökké egyszemélyes útnak számított, ami rólam és a saját testi-lelki fejlődésemről szólt, ami – véleményem szerint – minden harcművészet lényege. A tudásunk fejlesztése belső munka. Gyerekekkel foglalkozni teljesen más, legyen szó harcművészetről vagy gyógytornáról. A lényegét abban határoznám meg, hogy a tanító mennyire képes azonosulni velük, megtalálni a közös hangot, úgymond gyerekké válni a foglalkozás ideje alatt. Szerintem egy igazán nehéz feladat, nem könnyű tanulni. Azt hiszem, ez is igényel egy belső indíttatást, egyszerűen szeretni kell velük foglalkozni.

– Hogyan jött a gyógytorna az életedbe, miért kezdted el tanulni?

– Tulajdonképpen egyszerű a válasz: az ismétlődő sérüléseim következtében gyakran kellett járnom gyógytornára, manuális kezelésekre. Ezt összevetve azzal, hogy a mozgás, edzés volt életem legmeghatározóbb eleme, nem sok alternatíva maradt számomra. Azt hiszem, már kezdetben is motivált, hogy a saját testem magam tudjam rendben tartani, gyógyítani.

– Mi a te koncepciód ebben, milyen módszereket alkalmazol?

– A hagyományos gyógytornát is beleértve, de azon túl tekintve a fő célom az, hogy kicsit közelebb kössem a mozgás által az embereket a testükhöz. Nem mi vagyunk a Földön a leggyorsabbak, sem a legerősebbek, de összességében az ember a legfejlettebb, legsokszínűbb mozgó lény a világon. Tulajdonképpen mozgásra vagyunk teremtve, mozgásra fejlődtünk ki, de az a szintű degradáció, degeneráció, ami manapság jellemző ilyen téren az emberiségre, eléggé elkeserítő. Ennek tükrében szeretek mozgás-, koordináció- és testtudat-fejlesztő elemeket becsempészni a repertoárba, amikor csak tudok

– És a manuálterápia?

– Ez főleg oszteopátiás módszer, a kiropraktikához (csontkovácsoláshoz) hasonlít leginkább. Manipulatív terápia, tehát ízületeket mozgatok ki. Ennek a lényege nem valami misztikus csoda, helyre teszünk nem helyén lévő dolgokat – leszámítva néhány kivételes esetet. A lényege az adott ízület mozgási minőségének és mennyiségének javítása. Erre rájön az izmok eredése és tapadása által indirekt módon kiváltott hatás, plusz a technika által a páciensben kiváltott neurofiziológiai hatás, de ebbe itt nem mennék bele mélyebben.

– Nemcsak mozgássorozatot tanítasz, hanem spirituálisan is megközelíted a manuálterápiát. Ez miből áll, mit jelent és kiknek ajánlott?

– Ez egy igencsak komplex téma, és nem feltétlen a manuálterápiámat célozza, jóval általánosabb ennél. Alapvetően, akik megkeresnek, fizikai megoldásokat várnak tőlem, így a felkészültségemet tekintve is inkább ilyen téren próbálok megoldást nyújtani. A koncepció ezen része inkább rám irányul, ahogyan próbálom megérteni az adott probléma hátterét, miértjeit. De igény és lehetőség esetén szívesen beépítek vizualizációs vagy meditációs gyakorlatokat is kiegészítésképpen. Úgy gondolom, minden fizikai fájdalom a belsőnk segélykiáltása, egy jelzés kifelé, hogy valamilyen téren rossz az irány, változás szükséges.

– Kik keresnek fel a panaszaikkal, és melyek a leggyakoribbak?

– Idősek, fiatalabbak, gyerekek (szülei), minden réteg igazából. Leggyakoribbnak a gerincbántalmak (főképp nyaki és ágyéki részen), a derékpanaszok mennyiségét manapság semmi sem haladja meg. De gyakoriak a térdproblémák, sportsérülések, és főként gyerekeknél, fiataloknál a gerinc különböző síkú ferdülései, lúdtalp stb. Ezeket emelném ki leginkább.

– Akinek nincs panasza, annak is ajánlott kipróbálni a módszereidet?

– Egy jó kis közhellyel élve: a legjobb kezelés a megelőzés. Örömmel fogadok bárkit, aki egyszerűen csak fejlettebb mozgó szeretne lenni. Bárkit, aki erősebb, gyorsabb lenne. Alapvetően egyszerre 2–3 emberrel dolgozom, az eszközök meg limitáltak, nem használok túl sok gépet és eszközt, mert úgy gondolom, funkcionális (és nem esztétikai) szempontból csak határokat szabnak, korlátoznak. Szinte bármi lehetséges csak pusztán a testünket használva, ha tudjuk, hogyan. Szókratész ókori görög gondolkodótól származik az a mondat, mely szerint szégyen egy férfi számára megöregedni anélkül, hogy megtapasztalja azt a szépséget és erőt, amire a teste képes lenne. Nagymértékben azonosulok és egyetértek ezzel a gondolattal.

– Nagyon sok embertől hallani, hogy fáj a háta. Mi ennek az oka, hol rontják el, és mi a megoldás?

– Erről már volt szó, lévén a leggyakoribb probléma, így talán a legkomplexebb is. Rengeteg összetevője van, néhány példa ezekből: mozgásszegény életmód (vagy nem tudatos mozgásformák), ülőmunka, dehidratáltság, étrend, de ugyanakkor létezik egy genetikai faktor is, illetve egy általános ún. degeneráció (valószínűleg az előzőekből adódóan), ami manapság az emberiséget jellemzi. A megoldásra nincs egy sablon, de a kiváltó okokból kell kiindulni, azokat ellensúlyozni, egyensúlyt teremteni. Nyilván, ennek része mindaz, amivel foglalkozom.

– Mozgással mennyire javítható testünk állapota, illetve vannak-e mégis olyan mozgásszervi problémák, amikor nem javasolt a mozgás, bármilyen ellentmondásosan is hangzik?

– Számomra nyilvánvaló, hogy a mozgás a testünk állapotának javításához az egyik legesszenciálisabb összetevő. Aki nem mozog, az alszik vagy halott. Mozgás által vagyunk képesek minden tevékenységre, tulajdonképpen az emberi élet legalapvetőbb összetevője, csak annyira természetes, hogy fel sem tűnik. Van néhány kivételes eset, ilyenek lehetnek például az akut problémák, balesetek, törések, friss műtétek stb., de mindegyik esetében előbb-utóbb van egy fázis, amikor mozgásra van már szükség. Még egyes szervi problémák esetében is, ha nem megoldás önmagában, de hatékony kiegészítés lehet a mozgás a gyógyulás felé vezető úton.

– Milyen tanácsokat érdemes megfogadni ahhoz, hogy rendben legyünk testileg-lelkileg?

– Azt hiszem, manapság könnyen elveszhet az ember a sok útmutatás és tanács közepette. Szívesen megosztom a nézeteim e téren bárkivel, aki megkeres. Tömören megfogalmazva megemlítek néhányat: tudatos mozgás, egészséges cirkadián ritmus, hidratáltság, étkezés (ami leglényegesebb jellemzője, hogy jó érzést keltsen bennünk, amit megeszünk, függetlenül attól, hogy mi az), napfény, napi rutin és gondolatok megtörése, elfogadás. Úgy gondolom, a test-lélek-kapcsolat nem elválasztható, egyikre hatva a másikra is hatunk, de sosem elég külön, elválasztva megközelíteni őket.