A gyengébb értelmi képességűek inkább szabotálják a járvány elleni védekezést

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben publikált kutatás szerint (amelynek adatait márciusban, tehát a járvány korai szakaszában vették föl az Egyesült Államokban) az emberek munkamemóriabeli képességei jól előrejelzik azt, hogy ki mennyire fog együttműködni a hatóságok által ajánlott, illetve előírt járványellenes intézkedések betartásában.

„Jelenleg a COVID-19 járvány sikeres megfékezése kritikusan függ az emberek önkéntes együttműködésétől, és a szociális távolságtartási ajánlások betartásától. Csakhogy széles körű ellenkezés tapasztalható a társadalomban, ez különösen a járvány korai időszakára volt jellemző, de az újranyitással újra felerősödött” – idézi a PsyPost Xie Weizhent, az amerikai Országos Egészségügyi Intézethez (NIH) tartozó Országos Ideggyógyászati és Sztrókkutató Intézet kutatóját, a tanulmány vezető szerzőjét.

Xie elmondta, hogy kognitív pszichológusként feladata az, hogy vizsgálja, egyes emberek miért alkalmazkodnak a normákhoz, míg mások ellenkeznek velük. A viselkedésük motivációinak megértése hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalmat hatékonyabb kooperációra lehessen bírni.

A kutatók az amerikai egészségügyi vészhelyzet kihirdetését követő két hét során vizsgálták 850 amerikai viselkedését. A vizsgálatban az alanyok demográfiai jellemzőit rögzítették, és azt mérték fel, hogy mennyiben tartják be a szociális távolságtartásra vonatkozó ajánlásokat. Emellett vizsgálták az alanyok munkamemória-kapacitását, a személyiséget, a hangulati jellemzőket, illetve az úgynevezett folyékony (fluid) intelligenciabeli képességeket.

Érdemes az első és az utolsó kifejezést megmagyarázni. A munkamemóriát rövid távú emlékezetnek is hívhatjuk. Ahogy a nevéből is sejthető, az információt nem képes hosszan tárolni, viszont cserébe manipulálni tudja azt. Vagyis csak addig tartózkodik az információ a munkamemóriában, amíg dolgozunk vele. A folyékony intelligencia az intelligencia új ismeretek megértésére, hasznosítására használható része, ez dönti el, hogy milyen hatékonyak leszünk az újszerű helyzetekben. Az intelligencia másik része a kristályos intelligencia, ami a tanult információkkal foglalkozik.

Az eredmények szerint azok, akiknek nagyobb kapacitású a munkamemóriájuk, tehát egyszerre több információt képesek kezelni, azok nagyobb valószínűséggel jelölték meg, hogy figyelembe veszik a távolságtartásra vonatkozó szabályokat, például nem fognak kezet másokkal, illetve kerülik a sok ember részvételével zajló rendezvényeket.

Emellett az erősebb folyékony intelligencia és a barátságosság személyiségjellemzője is összefüggött a távolságtartással (bár a kapcsolat aránylag gyenge volt). A munkamemória kapcsolata viszont olyan erősnek bizonyult, hogy azután is tetten érhető volt, ha minden más tényezőre kontrollálták az adatokat. Egy lehetséges magyarázat szerint a nagyobb munkamemória-kapacitással rendelkező emberek úgy értékelik, hogy a szociális távolságtartás számukra több nyereséggel jár, mint költséggel. Az ilyen személyek egyébként is hajlamosabbak másokkal szemben tisztességesen viselkedni, ami ugyancsak hozzájárulhat a magatartásukhoz.

„Nem egyszerű dönteni arról, hogy betartjuk-e az ajánlásokat, főként akkor, ha konfliktus alakul ki a társadalmi előnyök (a véges egészségügyi kapacitások megóvása) és a személyes előnyök (a társas kapcsolatok ápolása, a távolságtartással járó plusz költségek) között. A döntés nagyban függ a mentális kapacitásunktól, amelynek segítségével számos, esetenként egymásnak is ellentmondó információt vagyunk képesek kezelni az elménkben – vagyis a munkamemóriánktól” – folytatja Xie.

Szerinte a fő tanulság az, hogy a járványügyi védekezés során nem lehet arra számítani, hogy a társadalom többsége automatikusan normakövető magatartást fog folytatni (vagyis betartja a hatóságok utasításait), mert a szociális távolságtartást sokan egyszerűen nem fogadják el normaként. Mindezen talán úgy lehetne változtatni, ha a hatóságok kommunikációs stratégiát váltanának, és a jelenleginél könnyebben értelmezhető információkkal segítenék az emberek döntéseit.

A vizsgálatot végző egyik pszichológus azt is megjegyzi egy blogposztjában, hogy a munkamemória erőssége csak egy tényező, amely befolyásolja az emberek döntéseit. Hasonlóan szerepet játszik ebben például az életkor, a nem és a depresszióra való hajlam is. A kutató szerint mindezek miatt az eredményekből túlságosan

Ugyanakkor a munkamemória az egyéb tényezőktől függetlenül is hat a döntéshozatalra, különösen akkor, ha túl sok információ érkezik be egyszerre. Akiknek nem olyan nagy kapacitású ez a kognitív képességük, azok gyakran túltelítődnek a rengeteg információval, ami szuboptimális döntésekhez vezethet.

A várakozások szerint, ahogy a távolságtartás, például a maszkviselés egyre inkább részévé válik az új társas normának, úgy fog csökkenni a gyengébb munkamemória szerepe a döntéshozatalban.

(Index)