Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Reno, Nevada, 1910. július 4., Amerika nemzeti ünnepnapja. Egy Jack Johnson nevű néger bokszoló a 15. menetben kiüti Jim Jeffries fehér bajnokot. Következmény: faji összetűzések, mintegy két tucat halott, sok száz letartóztatás.
1936-ban, majd két évre rá kevesebb primitív verekedéssel (bepótolták a harctéren), de annál nagyobb ideológiai felhajtással a német Max Schmeling legyőzte az amerikai Joe Louis-t, és fordítva. A náci, illetve amerikai propaganda ellenére később a két sportoló jó barát maradt, mindhalálig.
Legendássá vált a melbourne-i olimpia magyar-szovjet vízilabda-mérkőzése, Budapest orosz lerohanása után. Vér a vízben, vér. Végtelenül szomorú. Amint az 1969-es stockholmi jégkorong-világbajnokság döntőjében is folyt a vér, a csehszlovákok verték el a szovjeteket, otthon félmillió ember örömtüntetett. Emberként értem a dolgok érzelmi hátterét, de Hruscsov meg Brezsnyev gazemberségét mintha nem ártatlan sportolók fogainak kiverésével illene viszonozni…
Huszonhárom éve már, hogy Románia futballban legyőzte Magyarországot. Vadim és Păunescu külön tévéműsorban könyörögtek Haginak, térjen vissza a válogatottba, mert az ősellenség lególozása nemzeti ügy. Normális ez? Szerintem nem.
Hál’ Istennek, feljegyeztek fordított eseteket is, amikor a sport tényleg komoly szerepet játszott a népek egymáshoz közeledésében. Glenn Cowan és Zhuang Zedong pingpongoztak egyet. Ha a fiatalabb olvasó rákérdez, hogy na és? – mondjuk el neki, nem is olyan rég az USA és Kína már-már atomháborúval fenyegették egymást; aztán higgadtabb tanácsadók kitalálták a „pingpong-diplomáciát”, vagyis, hogy sportmérkőzések egyengessék a béke útját, míg 1972-ben Nixon epokális látogatásra indult Pekingbe. Alig néhány éve Dennis Rodman a kétméteres kosárlabdafenomén Phenjanba utazott, hogy az észak-koreai zsebdiktátort könnyes szemmel ölelgetve üzenjen odahaza és amoda: legyen már béke.
Most a Djokovics-féle tragikus vírusszappanopera vet sötét árnyat a sportra. Én nem kívánok fanatikus, utcán randalírozó imádókat látni, sem mogorva, taláros úriembereket ítélkezni egy példás sportember versenyjoga felett. Normális meccseket akarok egy normális világban.