A gyávaság kifizetődő?

Sok mindennek egyszerűen nem értjük a nyitját. A történések másik feléről hallgatunk. Arról is, mire megy ez a nagy népvándorlás, gyilkolás, Európa bérbeadása, pénzen megtervezett elrablása a szemünk elől. Ha marxista és másmilyen nemzetközi közgazdászok meg jogászok verték volna a fejünkbe logarléccel a hatvanas években, hogy Svédországot zavartalanul megszállják az ázsiai migránsok mára, hülyének néztük volna a professzort. Nézek ma arcokba, hallgatom az óvatos elhallgatások sóhaját. A gyávaság kifizetődő? Mert a pusztulás sosem. És gyökeret ver bennem a meggyőződés, hogy hiszen ez az ember itt, szemben velem, de a nagybetűs Ember is talán, egyszerűen gyáva. Még félni is gyáva, nemcsak szólalni. Azt hiszik talán ezek, hogy kézen vezetve kis unokáikat, ki tudják kerülni mindazt, amit a teljes elgyávulás megterem?

Jöjjenek árral s áradat ellen a költők, jöjjön drága Csokonaink szava a döntés órájában: „Werbőczyhez megyek, ti tán meg nem martok,/ kik a törvényléből moslékot habartok.”

Nem szűkölködünk tisztességes jogászokban. Kiáltsák hát ők is, a mi pártunkon végre, hogy az idegenek, akik idegen pénzen csődülnek Európára, nem félnek ám azoktól, akik itthon, Európában még félni se mernek. Aki gyáva félni az élet tornáján, vesztésre viszi az övéit is. Jöjjön a másik költő, József Attila, kiáltsa világgá vádlón, hogy érdemtelen szeretetre az, aki szeretni gyáva.

Hol hallgat a mai jogász, a költő a székely Istenszéke és Gibraltár-szoros között? Nézem a mai, nyíltan lepénzelt arcot, és jön a költői nagyhatalom, szóljon Ady közibénk: „Mit eddig kaptunk Scythiától, /Halálnak sok, életnek kevés,/ Bajtársaink, most jön a java:/ A kétségbeesés. (1909. március 7.) E vers után pár évvel dobta oda a költői kesztyűt azelőtti barátjának, Octavian Gogának. Kisebbségbe kerülhetnek népek, nemzetek Európában. A gyávaság elleprásodik.