Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Hajnal óta nyelvem alatt a fölriasztó egyházi ének. Nem tudok szabadulni tőle még a zuhany alatt sem, mert nem is akarom kirekeszteni innen, a fészkéből. – Lám, a sátán serget alkot, szembetörni kész,/ A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész…– Keresztény katolikus felverő az ének, miért menekülnék előle a véres rongyokkal életre tisztogatott, magyar október 23. örökös testközeléből? Nem gyűjtöm az ünnepeket, hiszen annyi ringy-rongy ünnep túlélésére kényszerült nemzedékem s igen a bennünket megelőző is! Sorold föl nemzeti ünnepeidet s megmondom, ki vagy.
Ez a 23-as számú augusztusi nap 1944-gyel, a német fasizmussal hithű Románia átállásával a Szovjetunió győzelmei mellé, erdélyi magyarok számára is kényszerű kéjünnepe volt a máig is rajtunk uralgó Romániának. Október 23. azonban az 1956-os szovjet és kommunista diktatúra ellenes nemzeti forradalom és majd később, 1991-től a magyar nemzet egyetemes ünnepe. Hogy ki hogyan éli és szenteli meg magában meg iskolában, könyvben vagy röpcédulán, azt mindig az országépítő vagy azt temető jellem határozza meg. A Magyarországot is igában tartó szovjet diktatúra ellen indult a budapesti, debreceni egyetemi diákság. Igaz volt több jelszavuk. Ki nem velünk, az ellenünk! Ez is igaz volt, s hullott gödörbe a szovjet tankok és bankok erejétől.
Ünnepeinket megszentelték az imák, templomi meg kocsmai fogadalmak, temetők meg börtönök hosszú sora. Gyermekkorunkban szinte minden székely falusi tisztaszobában ott volt Ferencz József képe, araszra tőle a Kossuth Lajosé. Ez lett volna a béke? Schwarzenberg miniszterelnök egyértelműen fogalmazta meg a maga és ifjú császára véleményét a levert magyar szabadságharc után, 1850-ben. „Ugyan kérem, mi az, hogy magyar nemzet? Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni.”
Ünnepeinkbe rettentő külső nyomással rontottak be a román szent napok amaz említett 1944. augusztus 23. óta is, percig se késlekedve a Trianon-i konc mögött. Övék a hatalom, mienk a jog a nyelvi, nemzeti szabadsághoz. Lám, serget alkotnak a nemzeti ima ellen.