Bővül a lista

Nemrég megint hosszú lista jelent meg a romániai lapokban a szekusokról és besúgókról. Többségükről már tudott a közvélemény, kivéve azt a néhányat, akikről most mondták ki, hogy együttműködtek a „kékszemű fiúkkal”, tehát frissen kerültek a besúgok közé. A magyarok között is akad néhány községi polgármester meg tanácsos. Annyit azonban kimondhatunk, hogy hiába közlik a susogók listáját, nagyon sokan közülük most is jelentős tisztséget töltenek be. És nem magáncégeknél ügyködnek saját pénzt kockáztatva, hanem állami intézményeknél, egységeknél, a közpénzt költve, sokszor ebből jelentős summát saját zsebbe tömve.

Ami pedig a régi szekusokat illeti, Herta Müller bánsági születésű német Nobel-díjas írónő kijelentette, a törvényhozásban működők mintegy fele dolgozott a diktatúra idején az ún. „biztonságiaknál”. De a Németországban egyetemi tanárkodó Alina Mungiu Pippidi is arra figyelmeztet, hogy sok szekust és besúgót találunk a szenátusban és a képviselőházban. A különböző intézmények élén is régi téglák és szekusok trónolnak. A legismertebbek egyike a kolozsvári egyetem volt rektora, az akadémia jelenlegi elnöke, Ion Aurel Pop: úgy látszik, bármennyit susogott, ezt überelte erős nacionalizmusa. De az akadémia volt alelnöke, az ugyancsak történész Dan Berindei is a beköpés híres mestere volt, olyannyira, hogy a feleségét és fiát, Mihai Berindeit is feljelentette, és több mint kétszáz személy „köszönheti” neki, hogy a szekun vallatták.

Szinte nem volt olyan valamirevaló román költő, író vagy irodalomkritikus, aki ne írt volna jelentést. Mihai Sadoveanutól Marin Predáig vagy Eugen Jebeleanuig írták álnéven titkosügynöki beszámolóikat. Elkeseredik az ember, amikor látja, hogy a román irodalom krémje mennyire kiszolgálta a szekuritátet. Az írók között csak egyetlent említenek kommunistaellenesként, Paul Gomát. De miért dobták be most újból a köztudatba ezt a hosszú-hosszú listát, amelyen többek között ott szerepel Adrian Vasilescu, a RNB szóvivője, vagy Cornel Nistorescu, több lap főszerkesztője is? Egyszerűen azért, hogy eltereljék a polgárok figyelmét a hazai politika katasztrofális működéséről.