Felemás esztendő

Ha a világjárvány okozta kártételekről esik szó, hiába mondja mindenki a maga sérelmeit és csalódásait, szerintem a legnagyobb vesztese egyformán ennek a helyzetnek a tanulók és a pedagógusok. Bizonyára készülnek majd felmérések, táblázatok, vélt vagy valós jelentések lemaradásokról, anyagi veszteségekről. Ám a lelki kiégésekről, sérülésekről pontos adatokat rögzíteni lehetetlenség. Ezekről is sok szó esett a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) múlt évet elemző küldöttgyűlésén.

Azt gondolom, senki nem firtatja, hogy jelenleg talán a legelfogadottabb, bizonyára a legnépszerűbb, s ugyanakkor legszükségszerűbb civil szervezet az RMPSZ, amelynek munkája átfogja a nevelés és oktatás minden területét az anyagi feltételektől a pedagógus és a tanuló, no meg a szülő lelki világáig, hisz közösen élik meg és át ennek az áldatnak állapotnak minden rezgését. A szervezet gazdag és szerteágazó tevékenysége érthetővé teszi, hogy miért is az RMPSZ a legnépszerűbb szervezet Erdélyben a magyarság körében, miért bíznak meg benne oly következetesen hazai és főleg magyarországi nemzetpolitikai és társadalmi közösségek, alapítványok, miért van az, hogy hatalmas méretű munkálatok lebonyolításához kikérik az RMPSZ véleményét, s elvárják a támogatását.

Az idén tölti be harmincadik esztendejét ez a szervezet, időközben nagyrészt kicserélődött nemcsak a vezetők köre, de maga a tagság is, de a lendületéből nem veszített, önként vállalt és ráruházott feladatkörei nemhogy nem csökkennek, de egyre bővülnek, mert mindenki, aki megkereste és megkeresi közreműködési ajánlattal, láthatta, az adott szó jelen esetben nem egyszerűen papírra vetett fogadalom, hanem biztos végeredményt kínál.

Felemásra sikeredett az esztendő, mert hiányoztak a személyes, közvetlen kapcsolatok, megszokott, népszerű rendezvények maradtak el, de a lényeg megmaradt: az oktatás, a nevelés kérdésköre egy percig sem került le napirendről.