Hurrogók ideje

A 2006-os labdarúgó-vb döntőjében a legjobb francia játékos, Zinédine Zidane fejjel ment neki az olasz Materazzinak. Persze, piros lapot kapott, az olaszok világbajnokok lettek.
Aki ismer engem, tudja, hogyan vélekedem általában az erőszakosságról. De Zidane-t megértem. Ellenfele rendszeresen macerálta, végül, amikor a nővérét emlegette, a francia sztárban felébredt az önérzetes férfi. Lesz, ami lesz, odacsapott. Utólag kijelentette, inkább meghal, minthogy ő kérjen bocsánatot az olasztól.
Némileg hasonló eset történt Angliában néhány évvel ezelőtt. Egy ugyancsak francia focista, (nem jut a neve eszembe), a pályáról levonultában kiugrott a társai közül, és belerúgott egy őt szidalmazó nézőbe. Letiltás, kidobás annak természetes rendje és módja szerint. A játékos szerint viszont az nem természetes, hogy a néző, csupán mert megfizette a jegyét, jogosultnak érezze magát kapcaként bánni egy játékossal, mert az rossz napot fogott ki, mellélőtt egy tizenegyest, vagy, urambocsá’, az ellenfél csapatában szalad a labda után.
Ha a futballista közszereplőként jogosult emberi méltóságának tiszteletben tartására, a politikusok miért nem? Lassan oda térünk vissza, mint a rendszerváltás utáni őrült zűrzavarban, amikor a jobboldal jelöltjeit sokszor a vészkijáraton menekítette ki a rendőrség, mert a „nem adjuk el az országot” jelszóval feltüzelt honvédők széttépték volna őket. Megjelenik valamelyik egy nyilvános eseményen, füttykoncert fogadja. Lehet, hogy csak húszan vannak a helyi füttyögő juhászpéterek vagy gulyásmártonok, de ha csekély eszüket megtoldják egy síppal vagy egy nagydobbal, a zenebonájuk túlharsog minden értelmes szót.
Hova jutunk így, jó emberek? Ezer emberből elkerülhetetlenül találtatik száz, akinek nem tetszik az illető, de annak a száznak van joga ordítozni, hurrogni? És a szavazófülkét minek találták fel, ha azután utcai zavargásokkal próbáljuk megmásítani az ott kialakult eredményt? És az erőszak erőszakot szül, ezerszer bebizonyosodott!
Nem tudom, kitől származik az aforizma, de leírom: „Ne kiabálj, az utókor nem süket!”

Zubreczky Antal