Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Napjainkban komoly próbatétellel jár magyar gyereknek lenni, de főként annak maradni. Gyereknek is, magyarnak is. Pár éve Lackfi János magyar költő Véletlen című verse jelent meg egy kilencedikes tankönyvben, amely a magyar nyelvhasználat teljesen kifordított változatát hivatott bemutatni, ehhez hasonló verssorokkal: fusizik a fatim is / a műhelyben / vegyigyümi üviben / a sparhelten. De hogy biztosak legyünk benne, nem a nyomda ördöge űzött gúnyt a „porontyokkal”, folytatódott Varró Dani (szintén kortárs magyar költő) gyermekversével, amely egy ötödikes tankönyvben azt bizonygatja, jó játék a laptopkábel elrágása, no meg a toll bedugása a konnektorba.
Értik ezt? Ilyenek vannak az oktató könyvekben! És folyamatosan bővül a kínálat. A napokban robbant az újabb „remekmű”, amely a hatéves korosztályt tenné helyre egy igencsak pikáns, kényes kérdéskörben: egy kifestős könyv rajzokban mutatja be (szerintük játékosan) a gyerekszületés folyamatát – a fogantatástól a szülésig. Papa és mama! Pucéran! Cenzúra nélkül! Értik ezt? Mert a hatéves gyerekek aligha!
Jogosan merül fel a kérdés, hogy eme „őszinte” oktatók otthon az óvodáskorú gyerekeiknek bemutatót is tartanak, hogy felkészítsék őket a későbbi biológiaórákra? Jönnek a nagy igazságérzetükkel, és osztják az észt, elárulván a tojáshéjas nemzedéknek, hogy mégsem a gólya hozta őket. És csodaként ér a megvilágosodás, hogy apuci pisilője többfunkciós, egy igazi varázspálca… Pedig a 6-10 éves gyerektől nem várhatjuk el, hogy a dolgok mögé lásson, és saját megítélése szerint értelmezze azokat. Ne akarjuk, hogy idejekorán felnőjenek, még mindig jobb annak bizonygatásán erőlködni, hogy a Mikulás létezik, mivel a jóságot őrzik az alapok, mintsem rákényszeríteni egy éretlen kisgyerekre a teremtés hatalmát.
Az említett hiánypótló, türelemhatárokat súroló művek kapcsán nem teljesen egyértelmű, hogy a szerzői szándék torzít, vagy csak a közvetítési mód tévesztett célirányt. Vagy csak én ragadtam le az egyre gyorsuló világban? Értik ezt? Ha nem, hát nem… Kérdezzék a gyerekeiket!