Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Tiszta véletlenül kerültem kapcsolatba az egyik román híroldallal. És aztán olvastam azokat a mocskolmányokat, amelyeket bizonyára nagyon sokan megfogalmaztak a magyar nemzetiségű sportminiszterrel kapcsolatosan. A közvetlen indítékot az szolgáltatta, hogy a kajakosok győzedelmes hazatérése nem úgy sikeredett, ahogyan azt elvárták volna. Én nem tudom, annak idején, amikor egy-egy sportoló nyakába akasztott arannyal tért haza, kik és milyen pompával fogadták, a jelen esetben a távolmaradást pécézték ki. És ez alkalmat adott arra, hogy a beírók kiéljék teljes magyarellenes énjüket.
Eszembe jut egy, a tévében látott jelenet: okos beszélők azért ültek a kerekasztal mellé, hogy a bölcs műsorvezető beintésére elkezdjék áldásos szokásos díszműsorukat, benne az éppen akkor feldobott jégkorong-botrány ügyében. Egyikük, egy pufókarcú képviselő – mert az volt – a tévénézők füle hallatára megkérdezte szomszédjától, merre is van az a nem létező terület, s pár perc múlva olyan szent beszédet vágott ki az itt élő, nyomorgó román sorstársai érdekében és a „bűnös” gyerekek ellenében, mintha ebből a témakörből doktorált volna. Most is ez jár az eszemben: a minisztert gyalázó tollnokok közül vajon hányan tudják, hogy tulajdonképpen kik is a magyarok, a székelyek, mikor és hogyan kerültek ide.
Megnyugvásképpen olvashattam aztán az egyik, közöttünk élő és dolgozó román újságírónő roppant kemény és kioktató, a magyar minisztert elmarasztaló botrányhősöket minősítő írását. Hogy ha már elítélik a minisztert, mert távol maradt, pontosan így ítélnék el akkor is, ha netalán a repülőgép lépcsőjénél fogadta volna őket. Egyesek szemében az is baj volt, hogy a miniszteri köszöntő magyarul is felkerült a világhálóra. S ha tovább visszük a szót, a legnagyobb baj, hogy ez a miniszter magyar. Úgy vélem, nekünk akkor lesz nyert ügyünk, ha a már évtizedek óta itt lakó, velünk egy közösségben élő, román etnikumú lakosok közül egyre többen lesznek, akik rendre és a magyarok megbecsülésére – nem szeretetére! – szólítják fel a rólunk keveset vagy egyáltalán nem tudó hőzöngőket.
Amiota folyik az ” ukran cirkusz” a romanok , mintha verszemet kaptak volna gatlastalanul szapuljak a magyarokat. Ez meg a hataron tulra is ervenyes mert lassan tobbet foglalkoznak teve musoraikban a magyar kormannyal mint az itthoniakkal. Gondoljak , ha feltetel nelkul nyalnak a nyugatnak , megtehetik. Miert az az erzesem , hogy mindezt nem fogjak buntetlenul meguszni?