Klept®ománia

Azt hiszem, kezdem érteni, hogy a migránsok miért kerülik ki nagy ívben „oszthatatlan” nemzetállamunkat. A kiszámíthatatlanságon túl, felsejlik bennük a felismerés, hogy ebben az országban nem tudnának sajátos életmódot élni, mert itt már kifejlettebb példányok uralkodnak és „(f)osztogatnak” az oszthatatlanból. Így valódi kihívások híján tovább menekülnek, mert ők sem szeretnék magukénak az áldozat szerepét.

Előbb országot loptak maguknak, s lám, képtelenek itt megállni, elfajulnak addig, amikor a tolvaj már a saját zsebéből is lop. Tény, hogy az általánosítás veszedelmes dolog, de aligha van olyan ember, akitől nem loptak, vagy ő maga nem lopott volna. Mindenki hagyatkozzon a saját lelkiismeretére, és annak függvényében döntse el, mennyire érzi magát bűnösnek, vagy áldozatnak. Itt érdemes megemlíteni, hogy a középkorban a lopásért levágták a tolvaj kezét.  Amennyiben ez nálunk égi erő megítélésével zajlana, egy olyan megcsonkított ország jönne létre, mint ahogyan jogaiban jelenleg van. Hogyan néznénk ki, ha az utcán mindenki kéz nélkül jeleskedne? Hogyan fognának egymással kezet a „nyakkendős szakemberek”, mert hát, azért tolvajok között is kijár az egymás iránti képmutató tisztelet. Ám, késnek a csodák, addig marad a mutogatás, mert megvan még hozzá az ujjunk.

Fájdalmas veszteségként éljük meg, hogy a társadalom jelentős számú szakkönyvvel lesz szegényebb, akárcsak azok a kiadók, amelyek a börtönirodalom plágiumgyanús műveinek megjelentetéséből profitált az elmúlt időszakokban. Mekkora sikertörténetek vesznek feledésbe, és írói karrierek törnek derékba. De azért fejlődés is tapasztalható, új szakaszokkal bővülnek az autópályáink. Lopnak azt is maguknak. Csak annyit kell tenniük, hogy a határt kitolják a Tiszáig.

Vigaszul élcelődhetünk cifra nyomorúságunkon, mert a tömeg által leértékelt kirakat mögött sincs minőségi kínálat. S amíg csodákra várnánk, kényelmes tehetetlenségünket feláldozva, kínkeserves akarattal meg kellene kezdeni a bizonyítottan lopott értékek visszaszolgáltatását. Könyörtelenül. Minden téren!