Lakhatatlan lakások

Hogy kerül egy első, esetleg második világháborús dal fölém most, amikor…, szóval ki tudja, holnap mire ébredünk? Ez csendül rémisztő sajgásokkal telten belém ma reggel. Azt a két világháborút ma is kutatják, kétség azonban nem fér ahhoz, hogy mindkettőt a kiflikanyarnyi Románia nyerte meg. És itt van ám az is, hogy holnap mire ébredünk.

A széles dolgozó tömegek tömbházakban riadnak fel rémülten, mert egy vagy két emelettel fennebb tombolni kezd egyik lakásban a korszerű iparosítás. A ház készen évtizedek óta, két éve én is benne lakom, ám július 27-én délben elképesztő dübörgés, fúrás és kalapálás költözik a négy emelet minden sarkába. Ilyen Sztálingrádnál lehetett még, de hagyjuk a hasonlítgatást; bekopogunk szomszédokhoz, próbáljuk a rettentő dübörgést megtalálni.

Neeem, titkos az ostrom. A lépcsőház felelőse nem tud tájékoztatni, fogja a fejét, unokája sír, nem tud aludni. Minden csontom, porcikám reszket a tomboló hangorkánban, már estefelé van, nyolc óra, tehetetlen rémült lakosság a lakhatatlan lakásokban. Csendtörvény s annak háborítása? Ugyan. Menekülni innen, de hova? Ez Sepsiszentgyörgyön a Császár Bálint utcában, mely sártengereiről híres ma is. Tankgyár ez, amelyben vagyunk? Ilyen rémisztő fúrás még nem hangzott eddig polgári lakásban.

Túléltük, este tíz óra után ért véget ez a téboly. Ma kézhez kaptam a városi rendszabályozást.

– A lakók csendjének zavarása este 22 óra és reggel nyolc között szigorúan tilos. Ugyanígy déli 13 és 14 óra között… Tehát amit műveltek este 22 óráig, az a rettenet mind törvényes volt? És amit ezután művelnek reggeltől déli 13-ig, 14 órától este 22-ig az mind törvényes?

Ki tudja, este tízig percenként hányszor ébredünk rémült riadalomban? És ki hogyan menekül lakható lakásokba unokájával… Nem folytatom. Az élmény NEM egyszeri, és nem egyetlen a város Császár Bálint utcájában. Előttem a hivatalos irat, meg a kérdésem: ugyanezt lehet művelni este tízig gátlástalanul???