Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Közismert, hogy a Román Vasúttársaság évtizedekkel van lemaradva az Európa többi országában működő ilyen típusú vállalatokhoz képest. Ezt nem csak a szállítóeszközök korszerűsítésére értjük, mert ezeket úgy-ahogy modernizálták – bár még ma is találunk osztrák–magyar időkből örökölt vagonokat a sínes utakon –, hanem a szétcincált vállalat majd minden szegmensére, de főleg ami a biztonságot nyújtó elemeket illeti, a töltések erősségét, a hidak, átereszek használhatóvá tételét, megerősítését. A nagy esőzések, viharok ezeket megrongálták, több helyen veszélyessé tették. Erdélyi bolyongásaimkor gyakorta láttam, amint a domboldalakról lefolyó vizek új utakat törtek maguknak a vasút alatt, csak idő kérdése, mikor következik be egy tragédia.
A kisebb állomások, megállók peronjai nem csak rövidek, de alacsonyak is, ráadásul a szerelvények vagonjainak többsége a csupasz töltésnél áll meg. Az idősebbeknél jönnek az esések, kéz- és lábtörések, de még bánatpénzt sem fizetnek, mintha nem az ő feladatuk volna biztonságos szolgáltatást nyújtani az utasok számára.
Mindig elfog a röhögés, amikor hallom, hogy gyorsvasutat indítanak be, főleg Erdélyországban kacérkodnak ezzel. Azt azonban nem tudják, hogy milyen töltéseken robogna ez! Merthogy az erdélyi vasútvonalak nem alkalmasak erre. Egyelőre nincsenek meg a feltételek a gyorsvonatok indításához!
És ha már az EU tisztaságot követel minden országtól, a vasút háza táján aligha teljesítik ezt az utasítást. Nem egy állomáshoz a szemeteskocsi be sem mehet. Szemétgyűjtő szerelvény, ha létezik is, eddig nem sok helyre jutott el. Így aztán az utasok és az állomások személyzete oda dobja a szemetet, ahova tudja. Nem egy állomáson a kukák lyukasak, még azokat sem cserélik ki. Így aztán az ország sínpárjait szemétkupacok kísérik, eldobott fémdobozok, műanyag palackok és sok papír. Bár az utóbbit természetbarátnak tartják. Könnyen mállik.
Minden évben az éppen hatalmon lévők megígérik, hogy a fentieket orvosolják. Kíváncsian várjuk, hogy a sok beígért jobbítást mikor és kik fogják megvalósítani. Mert az autósztrádák lassan készülnek. Ezt tudjuk. Ennél csak vasút korszerűsítése lassúbb. Ha egyáltalán létezik ilyen.