Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Torgyán József még földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter korában, bukaresti miniszter kollegájának hívására járt a román fővárosban, de előtte beutazta az országot. Huncutul jegyezte meg, hogy bármerre járt Budapest zászlójával fogadták, még a vasútállomásokat is teleaggatták piros–sárga–kék lobogókkal. Jót nevettünk ezen. Később derült ki, hogy a román hatalmasságokat ez a három szín – Erdély színei, bár más felsorolásban – zavarja. Trikolórja nem volt sem Moldovának, sem Munténiának, sem egyetlen román tartománynak, csak Transzilvániának. A gyulafehérvári gyűlésen is ezeket a zászlókat lobogtatták, igaz kék–piros–sárga volt a színösszetétel, mely lényegében három nemzetre, a magyarokra, a székelyekre és a szászokra utaltak. De az erdőelvei románok is alája gyülekeztek. Igaz, volt hogy a sárgát fehérre cserélték, amíg a franciák le nem szóltak, hogy zászlócsórás nincs, tegyék vissza az aranyszínt…
Amint láthattuk, manapság mumus lett ez a zászló. Egyszerűen, mert ha nem csak 1,5 millió magyar, hanem 6–7 millió erdélyi – román, magyar, szász és más nemzetiségű – gyűlhet össze e színek alatt, az már számukra nagy veszélyt jelent. És lassan gyülekezhetnek, mert egyre többen jönnek rá arra, hogy lényegében ezt az országrészt gyarmatként kezelik és kizsákmányolják, termelt értékei, altalaj kincsei nem az itt élők jólétét gyarapítja, hanem más vidékekre szállítják. A román hatalmasságok és erőszakszervek éppen ezért minden olyan jelképet le akarnak tiltani, ami jelzi, hogy összefogva lehetne másképpen is létezni. Annál is inkább, mert 1918-ban nem csak a magyaroknak, hanem a románoknak és németeknek is autonómiát ígértek. Azonban nekik sem adtak semmit.
A székely zászlót meg azért üldözik, hogy a román nemzeti érzelmeket valamiképpen melegen tartsák. De azért sem tapsolnának, ha kiderülne, hogy Székelyföld gazdaságilag megállna a talpán, sőt, lekörözné ez a három erdélyi megye is a regáti vidékeket, ahol az elmúlt száz esztendőben sem sikerült valamirevaló gazdasági szintet elérni.
S ha már a lobogóról beszélünk, problémás a trikolór is. Csád tiltakozik, hogy Románia ellopta a zászlaját. Ezt már sokadszor teszi, de most a franciák is jelezték, jó lenne ezen változtatni. Mondjuk, cseréljék meg a színek elhelyezését. Olyan erdélyiesre.