Ne hagyjuk!

Amint arról a Făclia című Kolozs megyei napilap nyomán az elmúlt héten a Krónika beszámolt, a Kincses város bírósága arra kötelezett egy magyar anyát, hogy adja román óvodába az országban számbeli többségben lévő nemzet tagjától származó hároméves kisfiát. Az ítélet a jogász apa beadványa nyomán született, aki ily módon próbálta megakadályozni, hogy egykori élettársa magyar óvodába írathassa közös utódukat.

Az említett lap szerint azért, mert a gyermek most az édesanyjával és annak a szüleivel él, akik csak magyarul beszélnek vele, és ez csökkenti a román nyelv megfelelő elsajátításának és ebből kifolyólag egy színvonalas hazai egyetemen való továbbtanulásának, valamint majdani elhelyezkedésének az esélyeit. Érvelését a bíróság elfogadta, ami beláthatatlan negatív következményekkel járhat az erdélyi magyarságra nézve.

Megértjük a férfi álláspontját, hiszen rendjén valónak tartjuk, hogy a gyermek jól beszélje az apja nyelvét. Ez viszont nem történhet az anyanyelvhasználat rovására. Márpedig Kolozsváron fennáll ennek a veszélye, amennyiben a kicsit román óvodába és iskolába kényszerítik. De ezáltal megfosztják a magyar kultúra megismerésének lehetőségétől is, miközben egy magyar tanintézmény a román kultúra berkeinek a bejárását is biztosítja. A bíróságnak az apa érvelésével való azonosulása ugyanakkor fölöttébb sajnálatos, felháborító és káros, mert tényként kezeli, hogy ebben az országban érvényesülni csak román iskolák padjainak a koptatása által lehet. Ráadásul azt sugallja, hogy színvonalas oktatás csak az állam nyelvén működő egyetemeken folyik.

A történtek tudatában kimondható tehát, hogy Mátyás király szülővárosában másodrangúvá nyilvánították a magyar nyelvet, ami fölött szemet hunyni vagy elsiklani nemcsak bűn, hanem árulás is. Ez ugyanis mindannak a megcsúfolása, amit a történelem folyamán nemzetünk az emberiségnek a tudomány és művészetek terén nyújtott. És ezek a kimagasló eredmények, amint arra Teller Ede (1908–2003) világhírű atomfizikusunk büszkén rámutatott, a kivételesen gazdag, árnyalt és kifejező magyar nyelvnek köszönhető. Ne hagyjuk hát megcsúfolni és sárba taposni!