Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Igen-igen megrázta a várost, nem csupán a helyi sportolókat a negyven évvel ezelőtt történt tragédia: a Szinaja fölötti hegységben sítáborba vonult sportiskolás gyerekek tisztelt tanárát elragadta a lavina. S vele együtt azt a szülőt is, aki vele ment, felvigyázni a tanulókra. Ez pontosan negyven esztendővel ezelőtt, 1981. január 29-én történt, azt mondták, két menedékház között.
Estefelé volt, szürkületben, s az időjárás is változott, így hát bevonultak a fiatalok a menedékházba, de a két felnőtt, hogy biztosak legyenek, egyik menedékháztól a másikba igyekeztek, a közbeeső útvonalon ugyanis találkozhattak volna esetleg még csúszkáló diákokkal. Amazok bent voltak a fűtött, biztonságos helyen, a két felnőtt síző viszont nem ért már oda. Fentről hatalmas lavina sodorta el őket, mindketten áldozatai lettek ennek a kalandnak. Köpe András tanár úr, síoktató és Csutak István egészségügyi asszisztens holttestét másnap ásták ki a hó alól. Úgy tudom, negyven év körüliek voltak.
Mindezt azért vetem papírra, mert Nemes Áron, a Sportiskola jelenlegi igazgatója szeretné, ha méltóképpen megemlékeznének a tragikus esetről, mintegy igazolva azt is, hogy a sport is, bármilyen szép és felemelő, időnként megrázó kimenetelű eseményeket is okozhat. És a mi, a nagyokhoz képest kicsinek bizonyuló sípályáink is időnként szolgálhatnak meglepetésekkel, lásd a sugásfürdői bonyodalmakat, ahol a figyelmetlenség, önfejűség, nagyképűség keserítheti el a szórakozni és sportolni érkezőket.
A téli sportok kedvelői minden korosztályból kerülnek ki, sokan, nagyon sokan vannak, akiknek már vagy még nem a síléc a kedvencük. Karácsony körül több rendben is kint jártunk unokáimmal, s miért ne mondjam el, örültünk, hogy a sípálya csak szánkózásra volt alkalmas, birtokba is vettük, egyik délután csak négyen voltunk, de más napokon sokkal többen rohanták meg a szánkózásra alkalmas hegyoldalt. Amióta viszont a sízők elfoglalták birodalmukat, nehezen találni szánkózó helyet. Szerintem, akár még az idén is, ha tart a hó, a szánkózók kedvében lehetne járni, ha valamelyik domboldalon valakik elsimítanák a pályát, hadd szánkózzanak önfeledten még a legkisebb hóimádók is.