Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Gondolom, senki nem vonja kétségbe, hogy a magyarországi nemzeti televízió műsorai talán a legelfogadhatóbbak a nyelvi igényesség szempontjából. Ezt a témát is érdemes lenne boncolgatni akár addig elmenve, hogy mit illik, és mit nem illik mutogatni, futtatni a képernyőn. Engem mindig megbotránkoztat, ha ismert sztárok rongyosan, elképesztő hanyagsággal lépnek a nézők elé, különösen, ha ehhez még nyelvi slendriánság is társul.
Egy biztos: a televízió igen nagy mértékben befolyásolja nem csupán az öltözködési divatot, a zenei ízlést, de erősítheti, rombolhatja is a kulturáltságot, felemelheti vagy ledöntheti az erkölcsi mércét. Ahhoz kétség nem fér, ezekben a hetekben igen nagy nézettségre számíthat az idei A Dal című könnyűzenei sorozat, a négy héten át tartó láz befolyásolhatja a nézőket, s főleg a fiatalok nyerhetnek belőle, de veszíthetnek is. Én most a nyelvi, az anyanyelvi vétségekre térek ki.
A magyar nyelvű dalszerzés került megint előtérbe, néhány éve minden alkalommal keresik az esztendő legszebb alkotását. Megesett, hogy volt díjazott, de nem dicsekésre méltó a nyerő, sőt az is előfordult, hogy az év magyar slágere egy angol nyelvű dal lett. Szerencsére, mostanra beérett az a gondolat, hogy a magyar dal versenyén csak magyar nyelven megírt szerzemény (és nem produkció!) indulhat. Sajnos, évekkel ezelőtt a bíráló bizottság elnöke jelentette ki egy betelefonáló kérdésére, hogy a rockzene nyelve bizony az angol, s magyarul kevésbé lehet boldogulni vele…
Valami ilyesmi hangzott el a szombat esti megmérettetésen is: a bizottság egyik tagja, a neves énekesnő az egyik dalszerző és előadó művéről sajnálkozva állapította meg, hogy hiába, angol nyelven könnyebb dalszöveget írni, mint magyarul, s az előadott műsorszám jobban hangozhatnék angolul. Nesze neked, Arany János! Mit szólna ehhez Ady? De mit szólnának a nagy magyar dalszövegírók, akik közül sokan nem is szereztek zenét verseikhez, hanem azt azokra bízták, akik ehhez jobban értenek! És ami betette az ajtót: a műsorvezető egyszerűen személlyé emelte a „produkciót”, „akit” éppen „bekonferált”!