Nyersleltár

Láttunk itt kampányokat, parlamenti választásokat az elmúlt harminc évben, de ennyi választások utáni siker-kommunikációt, mint december 6-a után aligha.

Úgy beszélnek, írnak az összefogás egetverő sikeréről, mint tudatmódosító szerekkel belőtt párocska a mézeshetekben. Igen, az RMDSZ plusz az összes placebo pártocska és legényegylet sikeréről, ami minisztériumokat, államtitkárságokat, egyéb nyalánkságokat fiadzott a választóképes magyarság alig egyharmadának beleegyezésével, amit kétségtelenül hatékonysági rekordnak is nevezhetnénk, holott egy sikeres hasraszállás tanúi voltunk.

Igen, ez az a légikatasztrófa-altípus, amikor „csak” egy-két ember, mondjuk a kapitány és a segédpilóta hal meg, miután a bebicsaklott futómű miatt az orrot derékig leradírozza a beton, tucatnyi utas kerül „csak” kórházba, kisebb erdőt mérgez meg évtizedekre a kerozin, és „csak” egy 80–100 milliós gépet kell szemétre dobni, nem ennek tízszeresét profitba a leállás miatt.

Tehát az RMDSZ és barátai joggal ünnepelhetik a kormányra jutást nyolc éhező év után, viszont az elmúlt négy évet, amikor dolgozniuk kellett volna a voksokért, nos, azzal el kell számolniuk. Ugyanis kisebb országra való, hatszázezernyi magyart nem tudtak meggyőzni arról, hogy ők a megfelelő csapat a magyarságképviseletre itt. Miközben, nem titok, a romániai magyar sajtó: írott, online, rádió vagy tévé teljes mértékben vagy az RMDSZ- vagy a népi barátai kötőfékén él. „Támogatják” a médiát, épp csak annyival, hogy éhen ne haljon, de éberen figyelje a gazdik minden óhaját.

Négy év alatt nem voltak képesek konzultálni a potenciális választóikkal, sőt, „egyre nehezebb megszólítani a magyarok egészét egy néppárti logikával”, mondta két nappal a választások után Székely István, a szövetség ügyvezető alelnöke. És ha nehéz, akkor nem is kell megszólítani azt a kétharmadot? Akiket szemmel láthatóan és most hivatalosan is bizonyítottan nem érdekelnek a fényesre koptatott választási közhelyek, az RMDSZ programja (szövetségeseinek ilyen nincs is, vagy nem nyilvános). Lehet beszélni itt sikerről, csak el kellene magyarázni hatszázezer magyarnak, hogy akkor miért is legitim ez az összefogás nevű, választási program, megfogalmazott célok nélkül megválasztott izé.