Példák és ellenpéldák

Megható beszámolót olvastam egy helyi lapban – svájci önkéntes fiatalok nagytakarítást végeztek egy illyefalvi idős, beteg embernél, s elképedtek szegények, hogy egerek kezdték ki a szőnyegeit és ruháit; ez Svájcban már nem divat. Szép, nagyon szép, de vállalom az ünneprontó szerepét, kérdezem: a helybéliek nem tudtak róla? És ha tudtak, miért kellett másfél ezer kilométerről jöjjenek a sepregetők?
És most átveszem az ügyvéd szerepét. A hagyományos falusi életet (a kaláka-rendszerrel együtt) felborította az erőltetett városiasodás, másrészt a szegénység bizony felerősíti a birtoklási ösztönt önzéssé lealacsonyított alakban. Az viszont, aki nem ismeri a holnapi napért való aggódást, könnyebben osztja meg javait másokkal. Egy angliai áldott misszionárius asszony mondta mindjárt a rendszerváltás után: látom, tudom, hogy sok mindent ellopnak abból, amit hozunk, de nem tudom elítélni őket. Ugyanis benéztem egy élelmiszerboltba, és hát…
Viszont a disznóságnak is kellene legyen határa. A brassói speciális iskolában segítettem (tanárként) a csomagok cipelésében, és láttam, amint egy megy a raktárba, egy valahova balra, egy másik jobbra. Egy pöffeszkedő „szakember” kolléga mind kacsintgatott, ne legyek naiv, vigyem! Meg is bűnhődött, két év múlva tanfelügyelő lett.
Sajnos, a gyors változás groteszk állapotokhoz vezetett. Nyugati polgárok fejüket csóválták, hogy náluk ennyi luxuskocsi nem furikál az utakon. Belgiumból jövögetett egy hölgy kamionnyi segélyekkel. Olyan ruhákat hordott, amelyben sok itteni háziasszony nem vinné le a szemetet. Amikor diszkréten rákérdeztem, azt válaszolta, otthon csúnyán megnézik a drága ruha viselőjét. Ő átlagon aluli belgának vallotta magát, de amikor megkérdeztem, hány szobás a háza, az ujjain számolta: kettő az emeleten…
Böjte Csaba tanácsa: minthogy az emberek rosszasága felett pityeregj, tégy valami jót, meg fogsz lepődni, mennyien melléd állnak! Ezért helyes a magyar álláspont – nem behívni kell menekülteket, hanem jobb életkörülményeket teremteni ott, ahonnan eljönni kívánkoznak. Európai, amerikai önkéntesek elvégeznek ott olyan munkákat, ami a helybéliek dolga lenne, példaként. És ha hajlamosak vagyunk szidni a lusta afrikaiakat, jusson eszünkbe az illyefalvi emberünk, akinek svájciak suvikszolták a padlóját…

Zubreczky Antal