Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Bizonyos korosztályú férfiak közül talán sokuk emlékében ott élnek még azok a szörnyűséges pillanatok, amikor a lakónegyedi, városszéli vagy éppen falusi grundon (mondjuk 7–6-os, vagy 14–14-es eredménynél) egyik gyerek hirtelen felkapja a labdát, s kijelenti, „többet nem játszom”. És hazaballag. A játékszerrel durcásan a hóna alatt, vagy – mintha eleven sebre sót szórna – a labdát pimaszul pattogtatva. Nem volt az a tejcsoki, ami ilyen pillanatokban a szomorú gyermekszíveket megvigasztalhatta volna.
A többszöri lelki trauma nyomán kialakult az a szokás, hogy a „labdásnak” kedveztek, a bokáját nem rúgták, a képzeletbeli kapun vagy pedig hajló fűzfavesszőkből kitűzött kapufákon kívülre küldött lövéseinél gólt adtak. „Bent volt!” – bólogattak a lurkók. Ez addig tartott, amíg egy vagy több másik gyereknek is lett labdája (babos műanyag vagy bakancsszagú bőrfűzős, igazi). Akkor már nem kellett föltétlenül attól félni, hogy ha az egyetlenegy „labdás” hazamegy, azonnal vége a játéknak.
Régi emlékekből a mai valóságba ugrunk, és a sporthírekben „en gros”, azaz nagybani kiadásban is látjuk, milyen, amikor a csapat labda vagyis pénz nélkül marad. A román másodosztályú bajnokság egyharmadánál az egyik klub váratlanul bejelentette, visszalép, nem folytatja, kiszáll, hazamegy. A rövid indoklás szerint a tulaj csalódott a kiesőhelyen tanyázó csapat eddigi eredményeiben, azaz eredménytelenségében, és a klubot ugyan nem oszlatja fel, de a sokkal kisebb költségeket igénylő alsóbb osztályokban folytatja a csapatépítést, az utánpótlásképzést. A Daco–Getica nevű klubról van szó, amely korábban még Juventus Colentina Bukarest néven szerepelt az élvonalban, és kiesés után névváltoztatásra kényszerült. Hadd ne hozzon szégyent a sokkal jobb hírű „olasz druszára”…
Nos, a „géta-dákok” visszalépése nyomán a román szakszövetség törli a csapat 13 eredményét, melyekből 11 vereség. A fordulat nem egyformán érinti a mezőnyt, hiszen 6 csapat még nem játszott a Dacóval, kettő pedig kikapott, nekik nincs pontlevonás. A 11 kárvallott között van a csíkszeredai gárda, amely a Daco visszalépése miatt azon nyomban veszít 3 pontot, és kiesőhelyre csúszik. A szakszövetség egy héten belül teszi hivatalossá a nem kívánt fejleményt és következményeit.