Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Rendhagyó karácsonyi gondolatok

1848-ban őseink a függetlenségünkért életüket is készek voltak feláldozni. Sok ezer kilométer távolságra, Afrika nyugati partján akkor már egyéves volt az első független állam: Libéria. Ó, de szép, a nevében is benne van a szabadság!

Mintegy harminc évvel azelőtt az Egyesült Államokban egy kolonizációs társaság felszabadított rabszolgákat buzdított hazatérni őseik földjére, önálló életet kezdeni. A telepesek kétharmada rövidesen belepusztult a barátságtalan környezetbe, de az állam megszületett. Nevében szabad, a valóságban…

Az új urak azt tették, ami nekik fájdalmat okozott rabszolgaságuk földjén: semmibe vették, gyakorlatilag rabszolgasorsra juttatták az őshonos lakosságot, amelynek állampolgárságot sem adtak 1904-ig. Még olyan szabály is létezett, hogy egy őshonos néger meg sem szólalhatott az új urak előtt, csak ha kérdezték. Tamás bátyát kunyhóstól visszaköltöztették Afrikába.

A bibliai beszámolóból tudjuk (Nehémiás könyve 5. fejezet), hogy a Babilonból alighogy hazatért rabszolga izraeliták egy részét némely honfitársuk egy-kettőre felvásárolta szőröstül-bőröstül. Nincs pénzed? Adok egy kis kölcsönt, de aztán az én szolgám leszel. Ennyit tanultak a babiloni hetven év szenvedéseiből.

Adventi időszakban várjuk a Szabadítót, mert a szabadság utáni vágy a génjeinkbe van írva, így vagyunk megteremtve. Az igazság szabaddá tesz – idézzük gyakran. De ezeket a szavakat sajnos félreérthetjük, ha megcsonkítjuk az Úr Jézus kijelentését: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (János szerinti evangélium 8:31-32). Itt nem valami korlátlan egyéni szabadságról beszélt, hanem figyeljük meg a logikus összefüggést: Jézus tanítását nem csak hallani kell, hanem kitartani benne; ebből következik az igazi tanítványság, akkor – csak akkor – megismerjük az igazságot (nem valami tudományos vagy történelmit, hanem az isteni igazságot), amely valóban szabaddá tesz egy teljesen megváltozott, megújult életre.

„Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon”(Tít. 2: 11, 12.)

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás