Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Néhány évvel ezelőtt, uborkaszezonban a média egy amerikai számítógépes szakember esetét taglalta, aki nyugalomra vágyott, amit a napsütéses Itáliában remélt élvezni. Alig rakta ki azonban cókmókját, rájött, hogy egy földrengés kellős közepébe cseppent, ami enyhén szólva sokkolta. Összeszedte, amije megmaradt, és meg sem állt Dél-Amerikáig. Hogy miért éppen Chilét választotta, az rejtély, mert ott sem értek meg a talpai három napot szilárd földön.
De még Rejtő Jenő-ibb egy kanadai sorstársunk még véget nem ért története! Valahol fent, északon egy Wachushallack vagy micsoda nevű helységben tanárkodott, ahol a legközelebbi szomszéd néhány száz kilométerre lakik. Mit csinálhat ott egy tanárember, akinek az idegeit a pimasz és lusta diákok kikezdik, a whisky méregdrága és nincs felesége? Írogat. Mit? Novellát. Miről? Hát persze, hogy egy szerelmes novellát, amolyan vadregényes, százhúsz éves kanadai Rómeó és Júliát, amelyben Rómeó reményteljes ifjú bálnavadász, szíve hölgye pedig eszkimó törzsfőnök elbűvölő lánya.
Elküldi emberünk novelláját egy szerkesztőségbe (még jó, hogy van e-mail, mert a hús-vér postást felfalnák a jegesmedvék) – és itt kezdődnek a bajok. Nem azért, mert nem jó a novella. Állítólag jó, de nem szabad eszkimót mondani, ugyanis az sértő szó, tessék politikailag korrekten inuitra átírni. Önérzetes szerzőnk feldühödik az irodalom nevében, elmondja véleményét a polkorrektségről, mire kirúgják a tanügyből.
Sebaj, átigazol a rivális csapathoz, azaz orosz állampolgárságot kér, és íme, a végtelen sztyeppe egy kisvárosában készül angolt tanítani. Házigazdái bemutatják neki a helyi jellegzetességeket: vedernyi vodka és egy Natasa. De még a kanadai–orosz barátság erősítésének a harmadik meneténél sem tart, amikor Natasa barátai egy szál gatyában hagyják, jól elagyabugyálva. Pénze már nincs, csak vodka a fejben, Putyint szidja, mire feljelentik, hogy terrorista és kém. Konzuli közbenjárásra tud csak kiszabadulni a fogdából egy hét múlva! Lehet, hogy ezek után átírja novelláját csecsen Rómeóval és orosz Júliával.
Szóval, ha panaszkodunk nyavalyáink miatt, vigasztaljuk magunkat a gondolattal, hogy mások még pechesebbek.