Hármasban a legjobb
A Vigadó Művelődési Központ és a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Háza partne...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
– Hogyan lettél színész, hiszen először a zene iránt érdeklődtél?
– A Kőrösi Csoma Sándor Líceumba jártam Kovásznán, ahol már ötödikes korom óta benne voltam az iskola kórusában, ott szerettem meg az éneklést, majd később csatlakoztam a diákszínjátszó-körhöz is, pontosabban kilencedikben, ekkor szerettem meg igazán a színjátszást. Ekkor merült fel a kérdés, hogy énekléssel folytassam tovább, vagy inkább próbáljam meg a színészeti egyetemet Marosvásárhelyen. Tizenegyedikben döntöttem a színész szak mellett, majdnem két évig készültem a felvételire. Ez elsőre sikerült, így nem volt kérdés, hogy a színészi pálya mellett döntök. A zenével kapcsolatosan pedig úgy voltam, hogy ha úgy alakul, ott marad az életemben, ha nem, akkor nem.
– Milyenek voltak az egyetemi éveid?
– Nagyon intenzíven teltek. Első évben reggeltől estig bent voltunk, hétvégén magunkra dolgoztunk tanárok nélkül. Teljes mértékben jelen kellett lenni, mind mentálisan, mind fizikailag. Nagyon kitartónak kellett lenni, és ez egyáltalán nem volt könnyű. Az első évet úgy végeztem el, hogy el voltam bizonytalanodva, nem tudtam eldönteni, szeretném folytatni vagy sem ezt az egészet. Az egyetem második évében is voltak bennem még kételyek, azonban ez harmadév végére már teljesen megszűnt. Megszerettem, és elmondhatom, hogy megtaláltam magamban azt, amitől szerelmes lettem ebbe a szakmába.
– Az egyetem mellett adódott más elfoglaltságod is?
– Ott egyáltalán nem volt időm egyéb dolgokra. Voltam Kézdivásárhelyen szilveszteri előadásban játszani, amikor már harmadéves hallgató voltam, de csak színészi jellegű dolgokkal foglalkoztam. Az egyetem előtt volt Sepsiszentgyörgyön egy zenekarunk, viszont miután bekerültem az egyetemre, nem tudtuk tovább folytatni
– Melyik volt az első szereped?
– Marosvásárhelyen, az egyetem stúdiószínházában Marius von Mayenburg Lángarc című darabjából Olga szerepe. Az volt az első, ami igazán nagy kihívást jelentett, és ami érdekes, hogy ebben a darabban is visszaköszönt életembe a zene, hiszen az előadásba különböző népek gyerekdalait válogattuk be, átdolgozva. Így énekeltem is, játszottam is.
– Több versmondó versenyen is részt vettél, 2017-ben a Versünnep Fesztivál budapesti döntőjéről elhoztad a fődíját. Meglepődtél?
– Meglepődtem, mert valójában több versmondó-versenyen vettem részt még iskolás éveim alatt, de soha nem kaptam helyezést. Aztán rátaláltam András Lászlónak Mikor van vége című művére, és azt éreztem, valami olyan zsigeri dolog van ebben az alkotásban, hogy muszáj megmutassam másoknak is. Emiatt neveztem arra a versenyre.
– A művelődési ház által szervezendő március 15-i előadásban is szerepelsz. Mit ad neked egy ehhez hasonló műsor, ahol helyi tehetségekkel dolgozhatsz együtt?
– Tavaly Zsolt felkért, és én nagyon nagy örömmel vállaltam, miközben annyira jól éreztem magam, hogy nem volt kérdés, idén is vállalom. Örülök, hogy egy ilyen projektben részt vehetek.