Szerelmes gerle

Kipattant a rügy a bodzabokron, a zöld levelek már láthatóvá váltak. Ugyan még várni kell, míg teljesen zöldbe borul a bokor, de így is kellemes a látvány a napsütéses napon. Ahhoz, hogy az illatos virágok megjelenjenek, és szörpöt lehessen készíteni, egészen a nyári vakáció kezdetéig kell várni. Habár településeken szélvédett, napsütött helyen valamivel korábban lehet gyűjteni a virágzó bodzatányérokat.

Kedvenceim közé tartozik a bodza, és nem csak azért, hogy finom üdítő italt lehet készíteni belőle, vagy a virágzatból meghűlésre, köhögésre való gyógyteát, hanem mert a bogyói számos madárnak nyújtanak táplálékot. A nagy út előtt, az őszi madárvonulás alatt számos madárfaj tankol fel a lédús bogyókból, de az itthon telelők is fogyasztják a termést, még a balkáni gerle is szívesen csemegézik a fekete bogyókból. Ezért a ruhateregetéssel ilyenkor oda kell figyelni, mert egy madárpottyantás nagyon meg tudja színezi a ruhát.

Most épp egy gerlepár készül megtelepedni az udvaron lévő szilvafán, éjszakánként ott alszanak egy ágon összebújva. Esténként fokozottan oda kell figyeljünk, hogy szürkületkor ne menjünk a fa közelébe, mert azzal megzavarjuk őket, és elrepülnek. Ha már besötétedett, már nem ijedeznek olyan könnyen. Alacsony a fa, de mégis szeretik ott tölteni az éjszakát. Nappal is többször látom őket. Reggelente a tyúkudvar kerítésén ülvén várnak, hogy adjak enni a tyúkoknak, mert tudják, hogy nekik is jut a magokból. Nem félnek a házi szárnyasoktól, közöttük járkálnak, igaz, a tyúkok sem bántják a hívatlan vendégeket. Habár volt egyszer egy olyan tyúkom, amelyik nem tűrte a gerlék, verebek jelenlétét. Valahányszor megjelentek a gerlék, verebek, azonnal szaladt feléjük, és elkergette. De egy idő után elhagyta ezt a szokását, és azóta nyugalom van a tyúkudvaron.

Mikor jól laktak a gerlék, akkor előjönnek az udvarra, és hol a szilvafán, hol az utcai villanyoszlop tetején ücsörögnek. Pár napja a hím elkezdett udvarolni, szorgalmasan búgott a párjának, de még nászrepülni nem láttam.