Románok a románokért címmel a Kovászna, Hargita, Maros megyei románok iránti szolidaritásnak a napját ünnepli a világ románsága március 14-én Sepsiszentgyörgyön megtartandó rendezvénysorozattal. Erre a Román Szellemiség Múzeumában kerül sor a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma szervezésében. Ez alkalomból többek között beszédet mond a térség ortodox püspöke, valamint a három megye prefektusa. Ugyanakkor olyan „Sepsiszentgyörgyi nyilatkozat” elfogadását tervezik, melyben a románok megmaradásának a biztosítására az etnikumok közötti együttélés normalizálására kérik a kormányt, a parlamentet és az államelnöki hivatalt. A dokumentumban arra is felszólítják az említett intézményeket: akadályozzák meg, hogy „Magyarország társszuverenitást gyakoroljon az úgynevezett Székelyföld fölött” – olvasható a civilek hétfői közleményében.
A hír azóta is borzolja a kedélyeket, hiszen a Romániában évek óta tomboló és az idő múlásával fokozódó magyarellenesség újabb megnyilvánulásának a szándékától bűzlik. De az esemény provokatív jellege is nyilvánvaló, amint arra nemzeti ünnepünk előestéjére való időzítése utal. Éppen ezért semmi kétség sincs a felől, hogy az erdélyi magyarság és a nemzet egésze ellen indított rágalomhadjáratban még egy frontot nyitottak, hogy irányunkba ismét gyűlölethullámot gerjesztenek. Hogy fondorlatos módon megint ellenünk hangolják a román közvéleményt. És mindezt profi módon tervelték ki, mert valljuk be, közülünk is sokan felkapnák a fejüket, hallván, hogy egy adott területen üldözik a vértestvéreinket.
Mindezt számba véve ki kell mondani, a rendezvény ördögi ötlete csakis a Romániát jelenleg irányító titkosszolgálatok boszorkánykonyhájából pattanhatott ki. Éppen ezért így is kell kezelni az ügyet, vigyázván, hogy ne dőljünk be a provokációnak. A félrevezetett és tájékoztatott, megmérgezett tudatú és lelkű románok egésze ugyanis nem hibáztatható a minket folyamatosan érő sérelmekért. Rá kell mutatni viszont, hogy a háttérhatalom minket ellenségként kezelő ügynökei igen. Rá kell ébreszteni a számbeli többségben lévő nemzet tagjait, hogy áldatlan tevékenységükkel nem csak nekünk, hanem saját maguknak is ártanak. Rá kell döbbenteni őket, hogy a nemzeti létünket–létüket minden oldalról fenyegető veszélyt csak közös erővel tudjuk elhárítani.
Meg kell találni annak a módját, hogy felvilágosítjuk az egyszerű román embert, de legelsősorban a valódi erdélyi román-magyar történelemmel kell megismertetni őket! A világot is fel kell rázni a délibábos tévelygéséből, mely szerint. /Lást meg világ, esztelen, / Hogy a király meztelen! /