„Rendületlenül” a múzeumban

Tegnap délben a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban megnyílt a március 15-e előtt tisztelgő ünnepi képzőművészeti kiállítás harmincegyedik, április 5-ig látogatható kiadása.

A jelenlévőket dr. Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, nőnap lévén nem feledkezve meg a szebbik nem képviselőiről sem, majd az1848–`49-es magyar szabadságharc és forradalom emlékére rendezett szabad képzőművészeti kiállítások előzményeit is felidézte. „Igazából az 1980-as évek végén a Vigadóban rendezett tavaszi és nőnapi tárlatokat tekinthetjük a kezdeti időszaknak, amikor a cenzúra ellenére helyi művészek a forradalom és szabadságharc eszméjét közvetítő alkotásokat állítottak ki. Az elmúlt harminc év alatt az ünnepi tárlat, amelyen a háromszéki és brassói képzőművészek róják le kegyeletüket a szabadságharc emléke előtt, a kézdivásárhelyi március 15-ei ünnepség szerves részévé vált”, hangzott el beszédében.

A tárlatot méltató Borcsa Imola író arra a szabadságharcainkra emlékező eseményeken benne felmerülő kérdés köré építette beszédét, „hogyan válhatunk méltóvá a kiharcolt eredményekhez, illetve erre kell-e törekednünk?”

„Azt gondolom, az emlékezésnek helye van, azonban az üres frázisok eregetése hősiességről, áldozatkészségről ilyenkor, ünnepnapok közeledtével, nem tesz méltóvá az örökséghez. Felelősségünk pedig van! Helyesebben fogalmazva lehet” – hangzott el „válaszában”. A folytatásban a művészet és a szabadság iránti fogékonyság közötti összefüggésről, illetve a tárlatlátogatókban meglévő nyitottság fontosságáról szólt. „Ha valamelyik, általunk kiválasztott munka előtt megállunk, azt nemcsak azért tesszük, hogy ez szemünk előtt kiteljesedjen, hanem hogy általa mi magunk legyünk többek. Azt kívánom hát, őrizzük meg ezt a nyitottságot általában a művészet iránt, de a hétköznapokon is egymás irányában! Mert mind a művészet, mind az élet bármely területén az érték, a nagyság természete egy és ugyanaz”, summázott.

A Rendületlenül – magyar sors a változó időkben témájú tárlaton harmincegy művész: Albert Levente, Albert Sándor, Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Balázs István, Bartha Árpád, Bartha Bíborka, B. Hajdú Enikő, Csutak Levente, Deák Barna, Deák M. Ria, Éltes Barna, Ferencz Ágnes, Hervai Katalin, Ilés-Muszka Rudolf, Jakabos Olsefszky Imola, Koszta Ervin, ifj. Kosztándi Katalin, Mattis-Teutsch Waldemar, Miklóssy Mária, Petrovics István, Péter Eszter, Sárosi Csaba, Sárosi Mátyás Zsolt, Simó Enikő, Szász Edit Melinda, Vajna László, Vargha Mihály, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa és Vetró B. S. András – vegyes technikával készített harmincnyolc alkotása látható. Az eseményen Józsa Irén és Nagy-Babos Tamás tanárok szavaltak, a rendezvényt a Fórika Balázs karnagy vezette Cantus Kamarakórus előadása foglalta keretbe.