Külföldiek és gépek

Sokan panaszkodnak, hogy félnek, mert a külföldiek jönnek, és elveszik a munkájukat, hiszen elég csak visszaemlékezni, Ditróban milyen hepaj lett két idegenből jött pék miatt. Most pedig az a pletyka kering, hogy az osztrák fafeldolgozó is hoz egy századnyi külföldit. Ám valahol meg kell érteni őket is: ha nem kapnak munkást a helyiek közül, akkor bizony külföldről kell hozni a munkaerőt. Aztán hogy helyben miért nem kapnak munkást, az külön történet, mert vannak, akik szerint a fizetés kevés, mások szerint meg nem adhatnak többet.

Ami számomra aggasztó, hogy nem feltétlen a külföldi munkaerőtől kell rettegni, hanem a gépesített munkaerőtől is, s itt most nem a mezőgazdaságban (ahol ugyancsak a munkaerőhiány miatt szenvednek a gazdák) népszerűvé vált pityókaszedő gépekre gondolok, hanem azokra, amelyek egyre inkább a hétköznapi élet részesei.

Ilyen pl. a kézdivásárhelyi Kauflandban található robotkassza, melynek van jó oldala is, hiszen megkönnyíti a vásárlást, mert nem kell annyit sorban állni, de van egy árnyoldala: ha netán az a rendszer beválik, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fognak minél több embert ilyen automatizált rendszerekkel helyettesíteni. Arról nem is beszélve, hogy ez Nyugaton még hamarabb fog bekövetkezni, tehát ott se szükség annyi „dolgos” kézre.

Tehát valahol nem árt, ha kivesszük a fejünket a homokból, és ráébredünk: ideje kezdeni valamit magunkkal, ténylegesen hasznos szakmát tanulni, mert ma a külföldi munkások, holnap pedig a gépek veszik el a munkánkat. Aztán 40 éves fejjel vakargathatjuk a tarkónkat, hogy milyen jó lett volna, ha annak idején elvégezzük a szakiskolát, ha annak idején leérettségizünk, ha annak idején egyetemet végzünk, ha annak idején szakmát tanulunk, és nem az első adandó alkalommal külföldre húzzunk.

Szabó Zsolt, Kézdivásárhely