Menekülés a felelősség elől

Bár kissé megszeppent, hogy a „kiválóan dolgozó kormány” tevékenységének ellenére rohamosan terjed a koronavírus Romániában, az államfő máris megpróbált kibújni a felelősség alól. Nem átallotta „felszólítani” pénteken a parlamentet, hogy „felelősséggel és gyorsan” dolgozzon, hogy működőképes kormánya legyen az országnak.

Hát mégis ki a felelős azért, hogy három hónapja gyakorlatilag nincs, aki vezesse az országot éppen akkor, amikor világjárványt hirdetett az Egészségügyi Világszervezet? Ki volt az, aki lábbal taposva alkotmányos szerepét – hogy a pártok fölött, egyenlő távolságot tartva, gondoskodik az alaptörvény betartásáról – oda állt az egyik párt mellé, hogy megdöntse egy másik párt (olyan, amilyen, de szavazással nyert) hatalmát?

Ki volt az, aki – miután ez sikerült – arra panaszkodott, hogy nincs elég hatalma, és megpróbálta az alkotmány „megerőszakolásával” kiprovokálni az előrehozott választásokat? Ki volt az, aki miután kedvenc miniszterelnöke belebukott a kormányzásba, mert a „vörös pestisnek” nevezett szocialistákat megszégyenítve, egyetlen kormányülésen huszonöt sürgősségi rendeletet fogadott el, köztük a választási törvény agyament módosítását, amit teljes egészében alaptörvény-ellenesnek ítélt az alkotmánybíróság, ismét ugyanazt a személyt nevezte ki? Ki volt az, aki – miután ezt szintén leseperte az alkotmánybíróság – demokráciát színlelve egy olyan személyt jelölt miniszterelnöknek, aki tíz perccel azelőtt, hogy a parlament beiktatta volna, hanyatt-homlok rohant, hogy visszaadja kormányalakítási megbízását? Ki volt az, aki ezt követően, mintha csak ők ketten lennének ebben az országban, ismét kedvenc hajlongóját vette elő, és nevezte ki miniszterelnöknek?

Azon már egyáltalán nem csodálkozunk, hogy miután napjuk alkalmából köszöntötte például az örményeket, görögöket és cigányokat, az államfő tenger dolga között „nem ért rá” március 15-i üzenetet küldeni a magyaroknak. Bár ezeket sem lehetne kompenzálni egy lemondással, de első lépésnek megtenné…